Nyáridő, hőség, aki tud, nyaral. Persze figyeljük az olimpia eseményeit is. Azért valamit enni kell. Valamit, ami nem túl nehéz, nem kell sokáig piszmogni vele. Nos, magam is így cselekedtem, mikor is vettem két szép pisztrángot. Tovább
Ma kissé megpihentem az előző napok kalandozásai után, s az időt kihasználva, írásba öntöm a történteket. Szóval, a szép időt kihasználva, kirándulgattam a megyében. Ellátogattam Gödöllőre, Isaszegre, majd másik napon már hosszabb utam volt, s a Verőce, Nagymaros, Zebegény útvonalat választottam a mamával. Tovább
Túl vagyunk a hónap közepén s megemlíteném, hogy sajnálatos módon a Mongol nemzeti ünnepet idén sem tudtuk széles körben ünnepelni, miként az Mongóliában is elmaradt. Ezért hát baráti társaságban, Füredi Zoli barátom rákosszentmihályi jurtájában jöttünk össze némi mongol “huusuur” elfogyasztására. Tovább
Egy kalandommal kezdem legott. Autóztam a város erős forgalmában, s mivel már kinyitott minden, hát betértem egy Burgeresbe. Még aktív koromban többször előfordult, hogy vészhelyzeti megoldásként megettem egy mini menüt, úgymint sajtburger, kis krumpli, üdítő. Tovább
Nyár derekán járunk, virágzik minden, érik a sok gyümölcs és jó meleg van. Kertemben is bólogat a leander, a levendula is, illatfelhőt árasztva. Ez így van jól. Lehet nyaralni, könnyebbek a feltételek, irány a vízpart a gyerekekkel.
Amidőn elérkezünk a félévhez, s megtapasztaltuk a nyári napforduló hajnalán a felkelő napot aranyló pompájában, hát ez azért felemelő, még ha nem is jutottunk el valamely tengerpartra ehhez az élményhez…
Itt a nyár, az idő is jó már, és program is akad bőven. Ismét nálunk rendezték meg a Judo világbajnokságot, ahol volt szerencsém rendszeresen részt venni. Mármint nézőként. Nagylétszámú mongol csapat is érkezett, s így találkoztam mongol barátaimmal is.
Sajnos sem a magyar, sem a mongol csapat nem volt túl szerencsés, így nem volt igazi éremeső. Azért az élmény megvolt, úgy, mint négy évvel ezelőtt is.
Mindezek mellett azért főztem is.
Nézzük a mai felhozatalt. Szezonja vagyon, tehát spárgát készítettem. Egy zöldspárga-krémleves és egy előétel sikeredett.
Nézzük előbb a levest: A spárga végét visszavágjuk, s vékonyan hámozzuk, majd daraboljuk. Főzzük alaplében, vagy vízben, ízesítve. A zsenge rügyvégeket levágom és főzést követően én kiszedem, azt majd egészben teszem vissza, a többit botmixerrel turmixolom. Ha nem elég sűrű, lehet javítani némi keményítővel. Tejszínnel behabarom, majd a rügyeket visszateszem, s így tálalom. Pirítok bacont ropogósra, s ezzel adom fel. Aki szereti, adhat még reszelt sajtot, vagy akár krutont is mellé.
Következő egy előétel, ugyanígy spárgából. A spárgát egészben blansírozom pár percig, (Blansírozás: rövid ideig tartó hőkezelés zöldségeknél) majd baconszeletbe tekerem, s így sütöm kőrbe, majd ezt helyezem egy kanálnyi besűrített spárgaszószra, s kap még majonézes tormakrémet. Mellé egy csík füstölt lazacszeletet citrommal, így egész csinos lett és igen finom.
Most „fő fogásról” nem írok, viszont mivel igazán szezonja van, hát tegyünk a napra egy üveg uborkát. A kovászos uborka egyszerű, a mosott, felszúrt uborka sós vízbe kerül, a fokhagymák mellé kap bőven száras kaprot, esetleg szemes borsot, majd a tetejére egy darab száraz kenyeret. Napenergia felhasználásával fermentációt kezdeményezünk, vagyis magyarul: kitesszük a napra erjedni. Vigyázni kell, ne túl sok napig, hogy kemény, roppanós maradjon az uborka, s jó hidegen kínáljuk szinte mindenhez.
Na, jó-jó, azért tejbegrízhez nem!
Sok szerencsét a próbálkozáshoz, jó étvágyat kívánok:
Soós István ex City 22 a fakanalas
Zsúfolt időszakom van, kapós lett a jó étel. Legutóbb baráti társaság hívott egy „vendégszereplésre”. A kívánság az volt, hogy az általuk beszerzett szarvashúsból készüljön egy vörösboros szarvaspörkölt, csiperke gombával. Jókedvemben elvállaltam, az elkészítéshez igényelt anyaglistát leadtam, majdan a helyszínen megjelentem nagy erőkkel.
Segített a net, s dobta a mai ötletet. Egy sima rántott szelet? Ezzel mit lehet hencegni? Ám ha némi ötlettel “megfűszerezzük”, talán ad valamit:
Nem áll távol tőlem az ázsiai konyha, mivel már 47 évvel ezelőtti mongóliai utam során belebotlottam a mongol, kínai, orosz konyhába.
Később nálunk is nyíltak már ázsiai vendéglők, ezeket is szívesen látogatom. Most, hogy végre ismét kinyitott a világ, találtam egy nemrég nyílt vietnami bisztrót, s ki is próbáltam egy klasszikus vietnami levest, ami a pho /ejtsd: fő/
A Pho levest nem én főztem, de finom volt
Dang Moui Pho az étel neve, hatalmas adag a nagyobb méret, igazi egytál étel. Itt az alaplében az üvegtésztán kívül volt sült sertés hús, főtt marha, garnéla, fürjtojás, rákbatyu. Ízesitettem babcsirával, csili paprikával, szójával, citrommal, az amúgy is gazdag ízvilágú levest. Ezt jó forrón bekanalazni-pálcikázni, kihívás volt, de megoldottam.
Azért otthon is akad dolgom a konyhában, s a ház körül, az időt beosztva főztem egy jó adag sertés pörköltet, s ahogy szeretem, tarhonyával.
Egy szép darab lapockát aprítottam, kacsazsírra hagymát vetettem, piruljon. Majdan paprika, paradicsom, fokhagyma, s erre került a hús, ami saját levében pörkölődött egy ideig.
Ekkor befűszereztem, só, bors, őrölt kömény, és pirospaprika, s imígyen főztem lelkesen. Ne feledjem, kapott még kockázott füstölt kolozsvárit is, az íze miatt.
A pörkölt tarhonyával mindenki kedvence, én így tálaltam
Mire megpuhult, a tarhonyát is elkészítettem, amit pirítás után felengedtem vízzel, némi só, bors, s fedő alatt készre főztem. Már csak egy csinos tálalás, és jó étvágyat kívánok:
Soós István fakanalas: ex City22