Valahogy minden napra akad kalandom, s ami rovatunkhoz kapcsolódik, legott megosztom a nagyérdemű olvasó közönséggel. Történt ugyanis, hogy meghívást kaptunk egy társasági összejövetelre, a Rozmaring vendéglőbe, Óbudán, a Duna parton. A helyet ismerjük, régi jó megrendelőnk az étterem, illetve vendégei is. Immáron 30 éve szolgálják ki az éhes közönséget, kiváló eredménnyel.
Kilátás a Rozmaring étteremből
Nos, itt és most előre megrendelt ételeket kaptunk, melynek minőségével meg voltunk elégedve, jelesül: Újházi tyúkhúsleves, illetve fatányéron felszolgált frissen sültes vegyes tálak tolakodtak asztalunkon. A nagy forgalom ellenére az ételek frissek voltak, s a kiszolgálás is gyors és udvarias volt. Ekkor vettem a bátorságot, és kértem, válthassak pár szót a séffel.
Demeter Zsolt séf, és én
Készségesek voltak, s így megismerhettem Demeter Zsolt séfet, illetve az üzletvezetőt, Fodor Zoltánt is. Fodor úrral néhány szót beszélgettünk a vendéglátásról, mikor is megtisztelt egy kóstolóval, s részemre felszolgálták a főnök saját készítésű füstölt csülkös bablevesét, ami igazi házi ízeket adott, sűrű volt, ízletes, s a beltartalom igen jól el lett találva, a hús omlott a szájban.
Fodor Zoltán üzletvezető
Megköszöntem a megtisztelő figyelmet, s még ekkor is ért meglepetés, mivel az egyik pincér elém csempészett egy kehely madártejet, ami törtmandula-szórást kapott. Mit is mondhatok, a további jéghideg csapolt söröknek már alig maradt hely, de egy kellemes élménnyel gazdagabban térhettünk haza. Fuvar után erősen javaslom a hely meglátogatását, s ha pillantást vettek étlapjukra, nos, van miből válogatni. Köszönet a személyzetnek. s hogy ne feledjem, a pazar kilátást megemlíteni a Dunára, a szigetre, illetve a várra, mint vizuális élmény, méltatandó.
Újházi tyúkhúsleves
Sültek a fatálon
Ezek után főzzek is valamit szerényen: egyik este összeraktam egy tejszínes-gombás sertésragut, párolt rizzsel.
Miközben a sertés lapockát, /combot/ csíkokra vágtam, megfuttattam kevés liba zsíron egy fej apróra vágott hagymát. Ezen aztán pirítottam-pörköltem a húst, saját levét kiadva, kevergettem. Kapott sót, borsot, fokhagymát s reszeltem hozzá kevés friss gyömbért is. Mikor puhulni kezdett, szórtam reá bőségesen aprított csiperkét, ami szintén kiadta a levét, így sok pótlást nem igényelt. A végjátékban egy kis kanál piros paprika belekeverése után behabartam tejszínbe kevert liszttel, de csak módjával. Tálalásnál párolt rizskorong köré helyeztem a ragut, kissé csinosítottam, s imígyen tálaltam.
Tejszínes, gombás, sertésragú tálalva
Tehát tisztelt olvasó, nem feledhetjük, hogy egy jó vendéglő sokat ér, de a házi koszt sem megvetendő! Én mindkettőt javaslom erősen.
S további jó étvágyat kívánok:
Soós István ex City 22, a fakanalas
