Az első éles bevetését senki sem feledi

Cikkünkben öt dunai vízirendőrt mutatunk be. Ők azok, akik szolgálatuk során a legtöbb ember életét megmentették – olvasható a Zsaru Magazinban.

Sokszor kerültek nehéz helyzetbe.  Van, amikor percek alatt kell dönteniük, melyik eszközt használják egy mentés során. Előfordult, hogy valamelyikük a kollégái életét mentette meg.

Lucskai Attila főtörzszászlós a honvédséghez szerelt fel. Bátyja vízirendőrként szolgált, aztán neki is megtetszett ez a hivatás.

Így került 1989-ben a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányságra. Több mint harminc éve szolgál zsaruként, ami kivételesnek számít. 1993-ban lett körzeti megbízott, így ő az egyik legtapasztaltabb egyenruhás. Sok életet mentett meg több évtizedes szolgálata alatt. Azt mondja, már nem is számolja, hogy mennyit. Nemrégiben egy nehéz mentésben vett részt, amit akár szó szerint is érthetünk.

– Márciusban történt. A Margit hídról egy férfi zuhant a folyóba. Másfél kilométert sodorta a víz, mire odaértünk – idézi fel a főtörzszászlós. – A férfi nagy termetű volt, lehetett olyan 140 kiló, plusz a ruhája, ami vizes volt, így még nehezebbé tette. Mikor szóltunk hozzá, teljesen magánál volt. Értette, amit mondunk, de annyira elfáradt, hogy képtelen volt segíteni nekünk. Amikor megpróbáltuk a társammal a hajóba húzni, annyira nehéz volt, hogy csak derékig tudtuk beemelni. A hajó szinte az oldalára fordult, mi pedig térdig álltunk a vízben. A második húzásra sem sikerült a művelet. Már azon gondolkodtunk, hogy megkötjük, és valahogy bevontatjuk a bajbajutottat. Aztán harmadszorra mindent beleadtunk, és végül behúztuk a hajóba.

Minden vízirendőrnek van legalább egy olyan esete, ami nyomot hagyott benne. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy az első mentés mindenki számára meghatározó. Válóczi Tamás főtörzszászlós, szolgálatirányító parancsnok hozzátette, ha újak jönnek, az első mentésük különleges alkalom, ezért utána mindenki külön gratulál nekik.

A szolgálatirányító parancsnok kezdetben katonaként szolgált Csopakon, majd két hónap után átszerelt a rendőrséghez, így került 1993-ban a dunai vízirendészethez.

– Legelső élményem nem élő ember kimentéséhez kapcsolódik – eleveníti fel az eseményeket Válóczi Tamás. – Megláttam, hogy valami úszik a vízen, sötétebb volt a színe. Egyből ugrottam, és már dobtam is volna a mentőgyűrűt a vízbe. A kollégák rám szóltak, hogy nem azt kell, csáklyával kell kihúzni. Az ember már nem élt, így a mentőgyűrű bedobása semmit nem ért volna. Sajnos az életmentés mellett talán mi vagyunk azok a rendőrök, akik a legtöbb vízi holttesttel találkoznak. Megtörtént, hogy egy testet a tetoválásról tudtam azonosítani, mert emlékeztem rá, hogy pár héttel azelőtt olvastam róla, és láttam a képét a Zsaru Magazinban.

Tóth Csaba törzszászlós, körzeti megbízott 1990-ben szerelt fel. Kezdetben a közrendvédelmi osztályon látott el szolgálatot, majd unokabátyja hatására, aki szintén vízirendőr volt, 1997-ben átkerült a Dunai Vízirendészeti Rend­őrkapitányságra. 2018 óta körzeti megbízott.

Ő is a legelső mentését elevenítette fel.

– Egy négygyermekes családapa ugrott le a hídról. Mikor odaértünk, a bójába kapaszkodott, már alig volt ereje. Mikor sikerült a hajóra húzni, elsírta magát. Megköszönte, hogy megmentettük, akkor már megbánta tettét. Ha visszagondolok, még most is beleborzongok – meséli Tóth Csaba. – Sok emlékezetes esetem volt, legjobban valahogy az maradt mindig, amikor megköszönik a mentést. Egy alkalommal a Szabadság hídról ugrott egy fiú a Dunába, és az apja másnap megköszönte, hogy megmentettük a fia életét. Egyszer három srác gondolta úgy, hogy bátorságpróbát tesz, és leugrik a hídról. A végén csak egyikük merte megtenni, de annyira elfáradt, hogy már nem tudott kiúszni. Miután kimentettük, ő is köszönetet mondott, azt mondta, ha nem érünk oda, biztosan vége lett volna.

Körzeti megbízottként és vízirendőrként – a mentésen túl – a megelőzésre teszik a hangsúlyt.

– Járunk csónakházakba, gyerekeknek is tartunk előadásokat. Főleg tavasszal, amikor kezdődnek a túrák, elmagyarázzuk nekik, hogyan viselkedjenek a vízen, mire kell odafigyelni, és a mentés szempontjából mit kell nézniük. Ahol rendezvényeket tartanak, oda is ellátogatunk, viszünk magunkkal ajándékokat, tesztlapokat – teszi hozzá Tóth Csaba.

Szemők Miklós törzszászlós, járőrparancsnok is régi motorosnak számít, 2001 óta szolgál vízirendőrként.

Kollégáihoz hasonlóan ő is nagyon sok mentést hajtott már végre. Az egyik leggyorsabb tavaly történt.

– Épp a szolgálati hajóval haladtunk a vízen, amikor beugrott a hídról egy ember közvetlenül előttünk. Azonnal kihúztuk, 5 perc múlva már a jelentést írtuk. Nagyon ritka, amikor ilyen gyorsan kimentünk valakit, alig 20 méterre lehetett a hajótól. De volt olyan eset, amikor szolgálaton kívül vettem észre egy turistahajót, ami nagyon furcsán állt. Egy kínai nő szeretett volna fényképezni, de közben beleesett a vízbe. Azonnal beszóltam a központba, hogy jöjjenek, mert egy embert ki kell menteni a vízből – magyarázza a járőrparancsnok.

Berki Csaba törzszászlós, szolgálatirányító parancsnok, mondhatni, a csapat legfiatalabb tagja, „csak” 2008 óta vízirendőr.

Kollégái megmentésére a mai napig jól emlékszik.

– Amikor felszereltem a vízirendészethez, még szinte zöldfülűnek számítottam – kezdi a törzszászlós. – Aznap egy ma már nyugdíjas kollégával voltam szolgálatban. Kaptunk egy bejelentést, hogy egy nő sodródik a vízen a Parlament magasságában. Egyből útnak indultunk, és felkészültünk a nő kimentésére. De ahogy közeledtünk, láttuk, hogy nem egy, hanem több ember is van a vízben. A Parlamentnél szolgálatot teljesítő rendőrök ugyanis segítséget akartak nyújtani a bajbajutottnak, és hárman utána ugrottak. Hál’ istennek sikerült mindenkit kihúzni a vízből, de az egyik kollégát már a víz alól kellett. Őt a mentők további vizsgálatra szállították. A nőt újra kellett éleszteni. Kaotikus volt a helyzet, az egyik karomba kapaszkodtak ketten, a másikkal fogtam az eszméletlen, sodródó nőt, mögöttünk pedig a szállodahajó. Volt rá esély, hogy ha valamelyiket elengedem, vagy nem tudom őket tartani, akkor alá sodródnak.

A vízirendőrök bevallották, hogy munkájuk a civil életben is hatással van rájuk. Tóth Csaba például szabadidejében horgászik, de ahogy mondja, közben is mindig a vízen tartja a szemét, és az ott tartózkodókat figyeli.

– Ez ösztönös. Mi teljesen másképp éljük meg, amikor a vízben, víz közelében vagyunk. Tudjuk, mi az, amiből baj lehet, ami következményekkel járhat – mondja.

Szemők törzszászlós hozzátette, hogy ő nem is bírja nézni, amikor az emberek vízben vannak. Legutoljára a Balatonon nyaralt, és egyenesen zavarta, ahogyan a tóba ugráltak. Hiába mondták neki a többiek, hogy kapcsoljon ki, nem tudott.

Rádi Mónika/fotó: Marosfalvi Péter