A magántaxi megjelenése 1982-ben meghozta a kibővített konkurencia-harcot a két nagy állami cégnek, a Főtaxinak és a Volántaxinak. Először a megrendelőkön, majd nemsokára a drosztokon is osztozkodni kellett. Érdekes helyzet volt, mert a taxiállomásokért, az oda kihelyezett telefonokért, felfestésért, rendért a Főtaxi fizetett, ám ezekre a helyekre először csak a Volán, majd egyre több magántaxi is betolakodott. Először “csak” a taxiállomás elé, vagy közvetlenül mögé, majd az állomásra is beálltak. Vagyis a fizető Főtaxi kezdett kiszorulni saját megállóiból. Mire eljött a “rendszerváltásnak” nevezett időszak, a fővárosban több mint 20 ezer(!) taxis próbált a megfogyatkozott utasokból megélni. Ha nem volt fuvar, mert bizony alig volt, álltak. Többnyire a taxiállomásokon, mert ilyenek akkor még szép számmal voltak. Viszont a feszültség nőtt a taxisok között is. A Vígszínháznál a kés is előkerült, ahogy az az utolsó anyagban olvasható. Az alábbi oldalakon erről olvashat a múlt iránt érdeklődő olvasó.
