Bejegyzés
Szerdától emelkedik a benzin és a gázolaj piaci ára, a holtankoljak.hu adatai szerint előbbi bruttó 7 forinttal literenként, a gázolaj ára pedig bruttó 9 forinttal. Így akik nem magánszemély tulajdonában lévő járműbe tankolnak, nem földművesek és nem is taxisosok, azok az alábbi piaci átlagárakat fizethetik a hét közepétől:
95-ös benzin: 699,9 Ft/liter
Gázolaj: 746,9 Ft/liter.
A május 9 utáni közel 35 százalékos tarifamódosítás első napjainak tapasztalatairól kérdezte a taxisokat a Metropol
1997-ben még szabadáras tevékenység volt a taxi. Pontosabban mégsem, hiszen a különféle társaságok azért megkötötték a hozzájuk csatlakozók kezét az előírt fuvardíjakkal. Nos, ezt sérelmezi egykori olvasónk. A probléma egy része ma is velünk él, gondoljunk csak a vidéki tarifára, a visszaútra – például.
Létszám, tarifa, droszt. Az idősebb taxisok emlékeznek még arra a hosszú időszakra, amikor e három kérdés határozta meg nagyrészt a taxisok és képviselőik mindennapjait. Mint ahogy a főváros, és az intézkedésre jogosultak is rendszeresen magyarázták a helyzetet, illetve saját impotenciájuk okait. A létszámkérdés azóta megoldódott, ma már kevesebben taxiznak, mint amennyit a gazdaság elbír. A tarifa ugyan most már fix, de sajnos alacsony. 1995-ben a taxiállomások zömét civil autók foglalták el, vagy a jobb helyeken lévőket “baráti társaságok” használták kizárólagossággal. A közterület felügyelők “természetesen” ezt nem látták, a rendőrök ingerküszöbét pedig el sem érte a probléma. A legsajnálatosabb, hogy 21 év után sem indokolt e tekintetben a múlt idő használata, nyugodtan lehetne ez egy olyan anyag, mely a 2021-es helyzetről szól. A taxisok közül sokan nehezményezték akkoriban a kialakult viszonyokat, ez viszont tényleg a múlt, mert mára ez kezd természetessé válni, amibe a kollégák beletörődtek. Kár. Tovább
A mondás szerint a hazugságnak három fokozata van: hazugság, szemenszedett hazugság, statisztika. Mi most mégis ez utóbbit hívjuk segítségül annak érdekében, hogy megvizsgáljuk: megfelelő-e a budapesti taxitarifa?
Egy konferencia keretében az érintett hatóságok, felügyeleti szervek és a taxisok képviselői vitatták meg a taxizással összefüggő problémákat, és tettek azokra megoldási javaslatot. Kiemelnénk egy részt az alábbi bevezetőből, mely így hangzik: “ember (hatóság) legyen a talpán, aki olyat tud elképzelni, amivel minden érdekképviselet és döntéshozó szerv egyetért. E lap hasábjain olyan sokszor leírtuk már (de minek?), hogy nem elég ócsárolni a másikat, tudni kell elfogadható, szakszerű javaslatokat is tenni.” Ezt 1995-ben írtuk. Szerintünk a helyzet azóta romlott, de következzen Kéthelyi József taxipiacról alkotott véleménye 1995-ből. Tovább
Azokban az időkben, melyekben olvasóink nagy része nem is élt, az volt a szokás, ha valaki taxit akart, elsétált egy taxiállomásra, és utazott. Aki megengedhette magának, az “házhoz” rendelte az autót, annak ellenére, hogy az drágább volt. Ugyanis a taxis akkor indította a taxiórát, amikor a címet megkapta a központtól. Aztán az már működött, amikor az utashoz ért. Ez volt a kiállási-díj. Aztán jött a magántaxi, meg a piaci harc a megrendelőkért, és a kiállási díj szépen lassan eltűnt. Nem azért mert azt jogszabály tiltotta, hanem mert a konkurenciaharc kikényszerítette. Aztán a főváros szépen összekeverte a kiállási-díjat az alapdíjjal, és megpróbált eljárni azokkal szemben akik még “órával” álltak ki a megrendelőnek. Sajnos ez a rossz megközelítés rögződött, és ma is a taxis fizeti, hogy elmehet az utasért. Tovább
Horváth György, a Voláncom Kft. ügyvezető igazgatója vitaindító cikkben fordul a többi fuvarszervezőhöz a tarifával, annak szerkezetével kapcsolatban. Felvetődik többek között az éjszakai tarifa bevezetésének ötlete is. Ez például, vagy az ünnepnapi tarifa azóta is tabu téma, pedig tőlünk kicsit nyugatabbra ez természetes, hiszen ezekben az időszakokban a munkavállalót kiegészítő bér illeti (illetné) meg. A taxis pedig – lássuk be – munkavállaló, még akkor is ha a munkaadója ő, saját maga. Ám ezt ’94-ben sem támogatták a tarifák kialakítói. Tovább