Azokban az időkben, melyekben olvasóink nagy része nem is élt, az volt a szokás, ha valaki taxit akart, elsétált egy taxiállomásra, és utazott. Aki megengedhette magának, az “házhoz” rendelte az autót, annak ellenére, hogy az drágább volt. Ugyanis a taxis akkor indította a taxiórát, amikor a címet megkapta a központtól. Aztán az már működött, amikor az utashoz ért. Ez volt a kiállási-díj. Aztán jött a magántaxi, meg a piaci harc a megrendelőkért, és a kiállási díj szépen lassan eltűnt. Nem azért mert azt jogszabály tiltotta, hanem mert a konkurenciaharc kikényszerítette. Aztán a főváros szépen összekeverte a kiállási-díjat az alapdíjjal, és megpróbált eljárni azokkal szemben akik még “órával” álltak ki a megrendelőnek. Sajnos ez a rossz megközelítés rögződött, és ma is a taxis fizeti, hogy elmehet az utasért.
