Létszám, tarifa, droszt. Az idősebb taxisok emlékeznek még arra a hosszú időszakra, amikor e három kérdés határozta meg nagyrészt a taxisok és képviselőik mindennapjait. Mint ahogy a főváros, és az intézkedésre jogosultak is rendszeresen magyarázták a helyzetet, illetve saját impotenciájuk okait. A létszámkérdés azóta megoldódott, ma már kevesebben taxiznak, mint amennyit a gazdaság elbír. A tarifa ugyan most már fix, de sajnos alacsony. 1995-ben a taxiállomások zömét civil autók foglalták el, vagy a jobb helyeken lévőket “baráti társaságok” használták kizárólagossággal. A közterület felügyelők “természetesen” ezt nem látták, a rendőrök ingerküszöbét pedig el sem érte a probléma. A legsajnálatosabb, hogy 21 év után sem indokolt e tekintetben a múlt idő használata, nyugodtan lehetne ez egy olyan anyag, mely a 2021-es helyzetről szól. A taxisok közül sokan nehezményezték akkoriban a kialakult viszonyokat, ez viszont tényleg a múlt, mert mára ez kezd természetessé válni, amibe a kollégák beletörődtek. Kár.
