A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 2023. október 11-én ünnepélyes közgyűlés keretei között nyitotta meg a Kamarai Napok rendezvénysorozatot. Mint minden évben, idén is ekkor került sor a kamarai kitüntetések átadására.

 

A BKIK Ipari Tagozatán belül működő Közlekedés Szállítás Szállítmányozás Osztály javaslatára idén Berkó Károly és Tamás Miklós részesült Haltenberger Samu-díjban. Tamás Miklóst ez alkalomból kérdeztük.

  • Tekintettel arra, hogy a szakma gyakorlói között jelentős a fluktuáció, talán kezdjük egy rövid bemutatkozással. Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a taxizással.

Elég későn keveredtem a taxi felé, holott a jogosítványom megszerzése után azonnal foglalkoztatott a gondolat, tetszett amit az utcán láttam ebből az életformából. Az iskolák, gimi és persze az MHSz-es jogosítvány után az MTA következett, majd 1985-től a TAXI.

Először a Főtaxi, szerintem a legjobb időszakban jelentkeztem oda. Már régen működött az utcai váltás, a jó szerviz-rendszer, a kiforrott rádiózás, és ezekhez társult egy viszonylag jó fuvarszám. Rendkívül precíz, pedáns éjszakás váltóval, URH-s kombi Ladával, először a Prielle-ben, majd annak megszűntével a Ciprus utcában dolgoztam. Szerettem azt a rendszert és nehezen döntöttem a változtatásról, ám sok haver-barát már korábban megindult a maszek világ felé, Ők hívtak, bátorítottak.

Éppen a rendszerváltással volt elfoglalva az ország, 1989 tavasza volt.

És akkor jött a dilemma, City, vagy Buda? Ős budai gyerekként, a baráti rábeszélés döntött (315), illetve a Buda a Reitter Ferenc utcában volt, a City meg a Zichyben! Ilyen kevésen múlik az élet, egy-egy jó döntés. Mert ez az volt! Nagyon szerettem taxizni, szerintem a legjobb cégnél dolgoztam, tele voltam állandókkal, szóval ment a szekér. Tetszett a rend, a szervezettség, a demokratikus forma. Ez ment 2005 tavaszáig.

  • Ekkor lettél a szövetkezet elnöke.

1999-től egyre viharosabb időszakot élt meg a City és főleg a cégvezetés. 5 év alatt 4 elnök, marketinges, sok vezetőségi és felügyelőbizottsági tag váltotta egymást. Kiváló, nagyszerű emberek, akik közül sajnos már sokan nincsenek közöttünk. Akik, a City után egytől-egyig mindenhol bizonyították a jó iskolát és remek vezetői képességüket. Aki kicsit is ismeri a szakmánkat és a múltunkat, annak sokat jelentenek az alábbi nevek, akik nem mellesleg mind a példaképeim voltak. Orbán Lajos, Dudás Zoli, Polinger Sándor, Kardos Tibi és még sokan.

Utánuk, egy eléggé zaklatott időszak után választottak elnöknek. Aztán még 4 alkalommal. Csak köszönettel tartozom a Kollégáimnak a bizalomért és a több mint 15 éves lehetőségért. Az öndicséret kicsit büdös, nem is akar az lenni, de nagyon büszke vagyok az együtt elért eredményeinkre.

Tamás Miklós, Nagy Elek Metál Zoltán

Arra, hogy elsőként volt a teljes flottát érintő kártyaelfogadásunk, POS-terminálunk, applikáción futó rendelési felületünk. Majd jöttek a hatósági ár körüli tárgyalások, győzködések, alkudozások. Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy ebben a témában erős ellenszélben harcoltunk. Az első időben senki sem támogatta az ötletet! Ám, ha lassan is, de a többséget sikerült meggyőznünk. Sok siker és néha kudarc, csalódás is volt a 15 évben. De ettől volt szép ez a munka. Szerintem jó céget vittünk. Sok éven át piacvezető, vagy legalább az első kettő pozíció egyikében volt társaságunk. Igényes munkahelyet teremtve majdnem 50 alkalmazottnak és a “béke” években 850 taxisnak biztos megélhetést nyújtva. Ma sem kívánhatok mást a City Taxinak, mint sok fuvart, sikeres gazdálkodást és biztos lábakon álló céget!

  • A díj ezt a nagyon sikeres időszakot ismeri el. Úgy hallottam igen sokan gratuláltak.

Ez úton is nagyon köszönöm az elismerést és a gratulációkat! Szerénytelenségnek tűnhet, de valóban azt kell mondanom, hogy ez a díj sokakat illetne, akik valamit is tettek a szakma, a foglalkozásunk munkakörülményeinek változtatásáért. Most én kaptam, de ez közös elismerése a több mint másfél évtizedes munkának a taxis Kollégákkal, a City Taxi vezetőségével, a Kamarával és nem utolsó sorban a taxi cégek vezetőivel. Sok-sok egyeztetés, alkudozás és számtalan kompromisszum-kötés kellett az eredményekhez.

  • Tekintettel arra, hogy nyugdíjba mentél, mivel telnek napjaid?

Az aktív időszak után hirtelen nagy lett a csend. A Cityben – egyedüli szövetkezeti formában működő cégnél – mindig pezsgőbbek voltak a hétköznapok, mint az egy ember, vagy üzleti befektető csoport által tulajdonolt cégek esetében.

A focihoz, a taxihoz, a politikához mindenki ért, csak nálunk ezt a munkatársaink hangsúlyosabban adták  a mindenkori Vezetőség tudtára. A tulajdonosi szemléletnek mindenki igyekezett érvényt szerezni. Csak 400 tulajdonos esetében ez meglehetősen nehéz volt. Főleg mindenkinek megfelelni, ez persze nem is sikerülhetett. De azért igyekeztem a lehető legkisebb konfliktusokat keresve lavírozni.
Már több mint három éve, hogy elköszöntem a City Taxitól. Nehéz döntés volt, de  közrejátszott a Covid és nem utolsó sorban az évekkel előbb tett ígéretem. Azt mondtam, hogy 5 ciklus bőven elég, ha eljön a nyugdíjkor, jöjjenek a fiatalok! Úgy gondoltam jónak, hogy megkímélem az utánam jövőket a tanácsaimtól, véleményemtől. El kellett döntsem, ha bele akarok szólni a dolgok további menetébe, akkor maradjak, vagy hagyjam Őket békében dolgozni, akkor pedig vágjak el minden szálat.

Az utóbbi mellett döntöttem.

A kamarai vonal megmaradt, ott igyekszem hasznossá tenni magam, ha kikérik a véleményemet. A taxizást érintő egyeztetéseken, illetve akár a Lánchíd, rakpart, lezárások, bicikli-sáv megbeszéléseken igyekszem a taxis érdekeket képviselni. Remélem hatékonyan, bár meg kell jegyeznem, hogy ez a mai hangnem, viselkedés, a minimális tisztelet hiánya a tárgyaló partner iránt, megszokhatatlan. Ez meg is látszik az eredményességen, mindkét oldal bekeményít, dacossá válik. Alapvető dolgokat sem tudunk tisztázni, kérni megyünk, vagy követelni? De ez már legyen a maiak gondja, biztosan megoldják!

  • Ahogy azt mindannyian érezzük, változik a világ. A piac szolgáltatói oldala egyre jobban koncentrálódik, csökken a fuvarszervezők száma, komoly létszámú társaságok versenyeznek, és a korábbi vállalkozó kedvű kollégák jelentős része nyugdíjba vonult. Egyre többen válnak alkalmazottá, akik nem kötődnek olyan erősen cégükhöz, mint a korábbi időszakban. Oda mennek ahol több a fuvar, jobbak a feltételek. Nem tudom megállni a kérdést: milyen jövőt jósolnál a taxizásnak?

Ahogy mondod, változik a világ! De ekkorát? Az elöregedő szakma valós fenyegetés, de amennyire én látom, rengeteg az új, fiatal Kolléga. Nyilván ezt a felfutó létszám hozta. Illetve a vizsgák, kocsicsere, Covid, nagyobb arányban késztette a taxizás befejezésére az idősebb munkatársainkat. A nyugdíj előtti korosztálynál érezhetően nagyobb létszám váltott fix állásra, pl. buszra. Ők is kiestek, de mint mondom sokkal több fiatal érkezett a helyükre. Ami igazán szembeötlően más a korábbi időkhöz képest, hogy az új rendszer személytelenebb. Megszűntek a tutikban, drosztokon folyó diskurzusok. Nincs órákig tartó vitakör, a világ-, de minimum a taxis szakma megváltásáról. Ma mindenki a kocsijában ül, a szeme a telefonon, vagy a tableten. A taxi központokba bejárás, kávézás tagdíj napokon szintén okafogyottá vált. Más lett a világ, taxisként jóval magányosabb. Megszűnnek a beszélgető csatornák, lassan az egész URH rendszer.

  • A ’70-es évek közepéig csak a taxidroszt volt a telefonnal, ami a fuvarost összekötötte a központtal. Majd jött az URH, aztán a CB-korszak és a mobiltelefonokkal új, nagyon gyors fejlődésnek indult a fuvarkiadás. Hova fejlődhet ez a foglalkozás?

Úgy mondják, ez az informatika százada, szinte naponta új dolgokat látunk. Két évtizede csodálva néztük és használtuk az első PDA-kat. Ma már nincs autó a legmodernebb navigáció nélkül. Telefonra érkezik a rendelés, a navi odavezet, majd a legjobb útvonalat kiválasztva címre viszi az utast. Hol van ez attól, amikor kihajtott térképpel az ölünkben taxiztunk? Ma már amit nem tudunk, azt megnézzük a neten. Még a mi területünk, a taxizás is óriásit változott. Pedig ezt rém egyszerűnek gondoltuk. 100 évig azt hittük, hogy ez a szolgáltatás az egyik legegyszerűbb képlet, itt már nincs új, maximum egy szülés levetetése, bár mi ahhoz is értünk. Egyszerű ez a szakma, a kisujjunkban van. Utas-taxis-droszt, vagy telefon, egy ismert, könnyen megtanulható telefonszámmal, némi reklámmal!

Néha egy kis akció, hűsítő árak, kedvezmények és minket rendel a Kedves! Ma az okostelefonon leadott, leegyszerűsített rendelés eléggé megborította a régi struktúrát. Az applikációs rendelési lehetőség átrendezte a piacot.  Pedig az elmúlt évtizedekben is sok felfutást és bukást megértünk. Volt Buda, Tele5, Taxi Plus, Uber és sok ma már feledésbe merült cég. De azok másért növekedtek, illetve tűntek el.

Te most Nyilván a Bolt térnyerésére is gondolsz. A nemzetközi ismertség, az egyszerű rendelési lehetőség, az új iránti érdeklődés mellett, számtalan ok van, amiért így megerősödött a cég. Hogy ez mennyire lesz tartós, illetve miként oldják meg a NAV, illetve a hazai elvárások szerinti működésüket, azt majd meglátjuk. A tömegesen átigazoló Kollégákat megértem. Ezt régen úgy mondtuk, oda megy a taxis, ahol a rádió szól. Ilyen mindig volt és lesz!

És volt egy másik kategória, Őket úgy hívták: akikben a Citys, Budás, Főtaxis, stb. szív dobog. Ők sem akartak éhen halni, Ők is a piacról éltek, szerettek pénzt keresni, csak kalandvágyból maradtak! Hiszen ezeknél a cégeknél is ment a “bolt”, csak az újaknál kicsit jobban. A Bolt szépen felfejlődött, jól működik, de szerintem most van a zeniten. A fővárosi taxizást nézve aggasztóbbnak tartom az egyre magasabb taxis létszámot, illetve az engedély nélkül működő taxinak látszó Uber, Viber, Facebook csoportok működését. Ez pillanatokon belül óriási gondot okozhat a szakmánknak. Illetve a létszám-fuvarszám arányát, az örök hullámvasutat. Ebben sincs újdonság.

Ha jobban megy az üzlet, annak hamar híre megy. Azonnal 200-500-1000 ember akar taxis lenni. És miután ez egy szinte mindig egyforma méretű torta, a beömlő tömeg azonnal kisebbé teszi az egy emberre jutó szeletet. Akkor meg elindul a létszám-szabályozás követelése, illetve az elvándorlás.

Azt mondják, hogy taxira mindig szükség lesz! Én is ebben bízom, de nem egyszerű a jövő, sőt én kicsit sötétebben is látom, de ne legyen igazam.  A valós veszély mindenkire, az Uber-jelenség! A mi törvényeink szabályozzák a taxizás feltételeit, de sok ország erősen felpuhította a jogszabályi környezetet. Ha ez hozzánk is eljut, komoly gondjaink lehetnek.

Hogy a hatósági ár eltörlésének lehetőségéről, az évente feljövő ötletelésekről ne is beszéljek. Összegezve, nem irigylem a mai vezetőket! És akkor még itt van a két háború, az infláció, meg még ki tudja mit kapunk a nyakunkba. Szerintem nehéz időszak jön.

  • Végül felmerül a kérdés: hogyan lehet ezt megúszni, átvészelni?

Természetesen én sem látok a jövőbe. Talán segíthet, ha műszakilag a legújabb fejlesztésekkel, egyébként pedig a régi jól bevált módszerrel próbálkoznak a Kollégák.

Azzal, ami soha nem változik: szeretni kell az utasokat, hiszen belőlük élünk, minőségin-tisztán szolgáltatni, vinni a jó hírünket, hogy máskor is velünk utazzanak. És reménykedjünk, hogy legalább 50 évig nem ér el hozzánk a repülő robottaxi! Mert akkor az utolsó tényleg lekapcsolhatja a villanyt!

  • A szerkesztőség nevében gratulálok kitüntetésedhez, egyben sok sikert kívánok a továbbiakhoz!

– kó