„Sokan csodálkoztak, hogy »jé, egy csajszi taxis?!”
Egy nagyvárost szinte lehetetlen elképzelni taxisofőrök nélkül. Ők azok, akiket akkor is hívhatunk, amikor az utolsó busz is elment és akik a legnagyobb forgalomban is biztonságban eljuttatnak az úti célunkhoz. Bár a taxisofőrködés még mindig egy többségében férfiak által végzett munka, egyre több női taxis is dolgozik. Varga Évát, egy Bolt-taxisofőrt kérdeztük arról, milyen a női taxislét, hogyan kezeli az ideges utasokat, és mit tanácsolna azoknak a nőknek, akik ezt a szakmát választanák – írja a NOIZZ.HU
Noizz: Kezdjük a legelején. Mikor és miért vágott be a taxizásba?
Varga Éva: A taxis vizsgát 2018 év végén csináltam meg. A motivációm az volt, hogy eleve nagyon szeretek vezetni, és az akkori párom, aki sokat járt taxival, többször mondta, hogy jobban vezetek, mint némelyik taxis. Ez megragadt bennem és arra gondoltam, próbáljuk ki, hátha sikerül. Pont akkor jött be egy új cég, a Bolt [akkor még Taxify néven], amit kipróbáltam utasként, és elbeszélgettem a sofőrrel, hogy ez mégis hogy megy, ő pedig jó nagyon szimpatikus dolgokat mesélt.
A taxisengedély megszerzéséhez át kell menni pár vizsgán, de egyáltalán nem nehéz a folyamat. Nekem kettő órát vett igénybe a vizsgának az átvétele, tehát van egy két-három napos tanfolyam és egy pályaalkalmassági vizsga. Nagyjából 2 óra alatt át lehet futni az egészet a szigorított KRESZ-el együtt.
Előtte milyen munkakörben dolgozott? Miért döntött a váltás mellett?
Nagyon sok mindent csináltam. Kezdetben egy művelődési házban voltam titkárságvezető, ez a szakmám. Ekkor nyolc órától fél ötig egy irodában ültem, ennek megvan a maga a szépsége, nyugalma, de már fél év után tudtam, hogy biztosan nem szeretném hosszú távon csinálni. Utána vendéglátóztam, vezettem éttermet, sok különböző munkakört betöltöttem.
Mindig voltak kötöttségeim: alkalmazottként az embernek megmondják mikor mit csináljon, mikor kap szabadságot, és van egy fix fizetés, abból kell gazdálkodni. Ha vezető valaki, akkor felelősséggel tartozik több emberért és iszonyatosan nagy nyomás van rajta. A legutolsó munkahelyem a volt férjem klinikája volt, ahol a recepciót vezettem: az nem volt 0-24-es munka, mint például a vendéglátás, de ott is óriási volt a nyomás. Idővel rájöttem, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy más mondja meg, mit csináljak, de ahhoz is, hogy folyamatosan felelősséget vállaljak. Mert ha valaki vezető, nincs olyan, hogy elmegy szabadságra, kikapcsolja a telefont vagy nem nézi meg az e-maileket. Hiába él valaki jól, ha nincsen ideje élvezni az életet.
Az tetszett meg a taxizásban, hogy magam osztom be az időmet.
Mindenki abból él, hogy dolgozik, de a taxisok akkor dolgoznak, amikor akarnak. Ha többre van szükség, akkor többet vagyunk kint. Viszont ha úgy érzem, szeretnék egy picit lassítani, a gyerekemmel lenni, elmenni színházba, akkor azt is megtehetem. Ha jó idő van, és azt mondjuk, hogy menjünk le a Balcsira, akkor egyszerűen lemegyünk a Balcsira.
Nem sokkal azután, hogy elkezdett a szakmában dolgozni, beütött a pandémia. A járványhelyzet nagyon sok taxisnak okozott nehézséget. Önnek milyen volt ez az időszak?
Lehet, hogy ez erős lesz, amit mondok, de szerintem azok, akik a járvány alatt lemorzsolódtak, azok le is kellett, hogy morzsolódjanak.
Én végig dolgoztam ezt az időszakot bérelt autóval, egyetemista lányom van, egyedül nevelem, abból a pénzből éltünk, amit kerestem. Reggel kezdtem, dolgoztam délig, aztán hazamentem egy picit pihenni, aztán folytattam délután.
Kicsivel többet kellett dolgozni, mondjuk 40 óra helyett ötvenet, illetve adott esetben fél órát kellett várni egy címre, de aztán mindig jött egy cím.
Normális időszakban mennyiben más egy munkanap?
Nem nagyon. Mondjuk hétvégén hajnali kettőig szoktam dolgozni, azért csak addig, mert szerintem éjszaka fontos aludni. Kaptam olyan kérdést, hogy veszélyes-e nőként taxizni, de egyáltalán nem, nincs benne semmi veszélyes, nekem nincs rossz tapasztalatom. Az éjszakai munkával sincs alapjáraton semmi, csak én úgy vagyok vele, hogy éjszaka a szervezetnek regenerálódnia kell, hiszen holnap is föl kell kelni.
Vannak olyan időszakok, amikor érdemes korán kezdeni, mert mondjuk akkor mennek a repülők, ezt mi sofőrök általában tudjuk. Ilyenkor az ember értelemszerűen korábban is végez.
Említette, hogy nem veszélyes nőként taxizni. Ez érdekes, mert férfi taxisoktól gyakran lehet hallani, hogy ők el sem tudják képzelni, hogy a női sofőrök hogyan dolgoznak, mert annyi konfliktushelyzet van… Erről mit gondol?
A pszichológián múlik minden. Emberek vagyunk, ha látom, hogy feszült egy utas, rossz napja van vagy rosszat álmodott, akkor megpróbálom megnyugtatni. Ha siet és nagy a forgalom, akkor megmondom neki, hogy „nyugi, ekkorra biztosan ott leszünk” vagy azt, hogy most telefonáljon, mert kicsit késni fogunk. Szerintem probléma csak akkor lehet, ha a sofőr nincs kontaktban az utassal, ha az megvan, akkor szinte bármilyen szituációt rendbe lehet hozni.
Mi a legjobb a taxizásban?
Hogy rengeteg emberrel megismerkedsz. És nagyon jó fejek, úgy külföldiek, mint a magyarok. Nagyon szeretem az embereket, szeretek velük beszélgetni, beszélek három nyelven, tehát nem probléma, bárhonnan bejönnek. Többek között beszélek törökül és a törökök imádják, amikor megszólalok az anyanyelvükön. Én nagyon szeretem, hogy nagyon sok emberrel találkozom, elbeszélgetek velük, történeteket mondanak. Ezen kívül értelemszerűen az is jó, hogy kötetlen.
És mi ennek a munkának a legnagyobb nehézsége?
Nem feltétlenül mondanám nehézségnek, hanem inkább felelősségnek, de egy dolgot nem szabad elfelejteni: az autózás veszélyes is lehet. Csak akkor és addig szabad dolgozni, ameddig megfelelő állapotban vagyunk.
Amikor elkezdett taxizni, érezte, hogy bármiben más női sofőrnek lenni, mint férfinak?
Nem igazán, maximum annyiban, hogy meglepődtek, hogy „jé, egy csajszi taxis”. Tehát ’18-ban, amikor én elkezdtem taxizni, akkor még nagyon-nagyon kevés női sofőr volt, így sokan csodálkoztak az utasok közül is, de kedvesek voltak.
A kollégák részéről sem érzett semmilyen megkülönböztetést?
Nem. Persze a fiúk néha próbálkoztak, de mondtam, hogy fiúsítva vagyok én is. Egy idő után megértették, hogy a csajszi sofőr melózik, ugyanazt csinálja, így ezt betudták ennek.
Mit tanácsolna azoknak a nőknek, aki szeretnének belevágni a taxizásba?
Nekem ez életem legjobb munkája. Nagyon sok mindent csináltam, csinálhatnék mást is, de nem szeretnék. Mindenkinek, aki ezen gondolkodik, azt mondom, vágjon bele. A dolog alfája az, hogy szeretni kell vezetni, ha ez megvan, onnantól az összes többi adott. Szerintem nagyon jó élményei lesznek bárkinek, aki ebbe belevág.
Forrás: NOIZZ.HU
