Összeomlás fenyegeti Togliattit
Togliatti városa a szovjet időkben épült az Avtovaz autógyár körül, amely korábban a Zsigulit, mostanság a Ladát gyártja. A nemzetközi szankciók blokkolják a kínálatot, így a munkavállalók sem tudják, mire számíthatnak – írja a BMF Bussiness.
Togliatti, egy „mono-ipari” város, az egyik a gigantikus Avtovaz autógyárral, az első gyártó Oroszországban, amely a Renault tulajdonában van. De a nemzetközi szankciók miatt ez a város és munkásai azt kockáztatják, hogy szakadékba kerülnek.
Egy kis lakásban, a legendás Ladát előállító, burjánzó gyár körül, munkások az Edinstvo (Unity) szakszervezetük vörös zászlói alatt ülnek.
„Ez egy gyárváros. Itt mindenki a gyárnak vagy a rendőrségnek dolgozik” – gúnyolódik a 45 éves Alexandre Kalinine, aki tizenöt éven át teherfelvonó-vezető volt az Avtovaznál, egy autóipari óriásnál, amelyet a Renault-Nissan szövetség 68%-ban irányít az orosz állammal együtt.
„Togliatti számára a gyár a minden. Az egész város a szovjet időkben épült” – mondja a 33 éves Irina Mialkina, aki tizenegy éve dolgozik egy alkatrészraktárban. A gyár építése 1966-ban kezdődött a Fiat segítségével ebben a városban, amelyet az olasz kommunista Palmiro Togliattiról neveztek el.
Ez a város dicsőséget tapasztalt a szovjet időkben, az 1990-es években káoszt, majd a 2010-es évek hozták reneszánszt a Renault-val, amelynek Togliatti az első gyára.
Az ukrajnai orosz offenzívával és az azt követő nemzetközi gazdasági szankciókkal Togliatti és munkásai újra sötét órákra készülnek. A bérek csökkennek, mert a szankciók miatt az alkatrészek és a pótalkatrészek már nem érkeznek meg. A munkavállalók technikailag munkanélküliek, kétharmadukat fizetik. Egy munkás azt mondja, hogy havonta csak 13 ezer rubelt kap a 20 ezer rubelből, vagyis kevesebb, mint 140 eurót.
Az alacsony bérek és a szárnyaló infláció nem keveredik. 2018-ban a Renault új ipari ékszerét a Volgán helyezte el, amelyet nagy költséggel újítottak fel.
A francia csoport több milliárd eurós beruházásnak köszönhetően modernitásba hozta az elavult szovjet gyárat. De a létszámcsökkentések révén a személyzet – amely a szovjet időkben 120 ezer ember volt – tíz év alatt 70 ezerről 40 ezerre ésszerűsítettek (egy 700 ezernél kevesebb lakosú város esetében).
Az alkalmazottaknak áprilisban három hét nyári szabadságot kell kivenniük, míg a Renault az Avtovazból való kilépést fontolgatja. A város és munkáltatója tehát veszteséges, az orosz ipari óriásnál senki sem akar erről nyilatkozni.
Bár eddig nem volt elbocsátás, sok alkalmazott már kénytelen második munkát vállalni.
Avtovaz összeomlása az orosz ipartörténet egy egész szakaszának végét is jelentené. Egy mélygarázsban két férfi a vintage munka ruhában, egy 80-as évekbeli Lada Niva, a mitikus 4×4 belsejére hajlik, amelynek frissen újrafestett teste vörösen ragyog.
„Gyermekkorom óta az egész életem a gyárhoz kapcsolódik. A nagybátyám a 70-es években jött dolgozni, majd az apám, majd anyám és én csatlakoztunk hozzájuk (…). Togliattiban minden rokonunk a gyárban dolgozott, és én magam is ott dolgoztam. Nem volt más választásom, minden a céghez kapcsolódik” – mondja Szergej Diogrik, aki 43 éves korában a Lada History klubot vezeti, amely a világ minden tájáról összehozza a szovjet autó rajongóit. Szerelői időben, most a korabeli Lada helyreállításának szenteli magát.
„Ez egy erős produkció volt. A 80-as évek elején a rekord évi 720 ezer autó volt” – mondta, szemben a 2021-ben Togliattiban gyártott közel 300 ezer autóról. „Divatos volt idejönni. Most a fiataloknak az a divatjuk, hogy Moszkvába vagy máshová mennek” – mondta Szergej.
Azt hiszem taxis körökben is legendák övezik a Wartburg, Skoda, Warsawa időszakot követő Zsigulik majd a Ladák megjelenését és fejlődéstörténetét. Talán két nemzedéket is érintett ez a váltás, ami kitörölhetetlen a hazai taxis kultúrából.
Cash/fotó: Google
