Tarifaemelés, kamarai hozzájárulás, vendéglátás, idegenforgalom

Elfogyhatnak a vállalkozások tartalékai – nyilatkozta a BKIK elnöke

 

A vállalkozások rejtett tartalékainak köszönhetően maradt el a korábban várt nagyobb csődhullám a vendéglátóiparban, de ezek a tartalékok mostanra kezdenek kimerülni – mondta a napi.hu portálnak a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnöke.

Nagy Elek beszélt egyebek közt a kamarai hozzájárulás új beszedési rendszeréről, a küszöbön álló taxi-áremelésről és a Fővárosi Önkormányzattal folytatott vitákba, valamint a legújabb kamarai projektekbe is betekintést adott.

– Korábban a BKIK – erősen oltáspárti állásponton – több ajánlást tett a vállalkozásoknak az immunizációról. Milyen intézkedéseket tartanak szükségesnek a negyedik járványhullám során? 

– A budapesti kamara vezetése azon az állásponton van, hogy elsősorban mindenkinek magának kell mérlegelnie, hogy beoltatja-e magát, vagy kockáztatja a súlyos megbetegedést. Ezzel együtt egyetértünk a kormányzat döntésével, amely a munkáltatókra bízta a mérlegelés jogkörét abban, hogy a vakcinációt előírják, vagy sem. Nyilvánvalóan az lenne az ideális, ha mindenki magától felvenné az oltást, de az látszik, hogy a társadalmi optimum eléréséhez a kizárólagos önkéntesség biztosan nem lesz elég. Ezért helyes döntésnek tartjuk, hogy bizonyos munkahelyeken, vagy pozíciókban kötelezővé teszik az oltást. A BKIK az országban az első volt, amely kötelező munkáltatói intézkedést tett ilyen irányban és mondhatom sikeresen, mert végül csak egyetlen munkavállalónak kellett elmennie kényszerszabadságra.

A zárt téri maszkviselést kulcsfontosságúnak tartjuk, ám azt már egyértelműen nem látjuk célszerűnek, hogy olyan szigorú zárlatok lépjenek életbe, mint amilyenek a harmadik hullám során. Még az olyan részleges korlátozásokat sem támogatnánk, mint amilyenekről tavaly ősszel több nyugati országban – például Ausztriában – döntöttek. Figyelembe kell venni, hogy komoly védettség alakult ki, hiszen az ország lakosságának immár 60 százaléka oltott, 30 százaléka pedig megkapta a harmadik oltást is.

Amennyiben viszont tovább nő a megbetegedések száma, azt gondolom, márpedig az ötödik hullám itt van a küszöbön, azt gondolom, hogy meg lehetne fontolni az oltási igazolvány használatának további kiterjesztését. A járvány terjedésének függvényében lenne célszerű mérlegelni, hogy újabb közösségi helyeken is csak oltási igazolvánnyal engedélyezzék a belépést – hasonló módon, ahogy jelenleg a sportcsarnokokban és a szórakozóhelyeken. Nyilván a számok alapján döntenek majd, de a választások előtt ez rendkívül kényes téma. Az oltási igazolvány kiterjesztése rövidtávon biztosan fogyasztáscsökkenéssel járna, de azt már tisztán látjuk, hogy a védelmi intézkedések hosszabb távon nagyon pozitív hatással vannak a gazdaságra.

– Hogyan érintette a fővárosi vállalkozásokat a visszaesés, amelyet az előző járványhullámok korlátozó intézkedései okoztak?

– A járvány hatása – merem állítani, hogy a II. világháború óta egyetlen válság alatt sem történt ilyen – a fővárost sokkal jobban sújtotta, mint az ország többi részét. A nemzetközi turizmus, a vendéglátóipar és a szállodaipar visszaesése egyértelműen Budapest gazdaságát érintette a legmélyebben és a legtartósabban, miközben a lazítások során a vidéki régiók dübörögtek a belföldi turizmusnak köszönhetően. De megemlíteném még a home office terjedését is, amelynek következtében az irodai szolgáltatások piaca drasztikusan csökkent és az ahhoz kapcsolódó kiszolgáló vállalkozások – például a munkahelyi étkeztetés terén – is komoly visszaesést szenvedtek el.

A zárlatok folyamán sok szektorban kereslethiányos állapot alakult ki, emiatt elbocsátások történtek, majd 2021 nyarán egy hihetetlen gyors gazdasági visszapattanás volt látható, és akkor egyszerre csak kínálathiány lépett fel. Rövid idő leforgása alatt az egyik egyensúlytalansági végletből a másik végletbe ugrottunk. A túlkereslet elsősorban a munkaerőhiányban öltött testet, és nem csak a szolgáltatószektort, hanem például építőipart is érintette.

A budapesti vendéglátóiparban jelenleg egy nagyon eltérő kép tapasztalható. Mi úgy becsüljük, hogy a vendéglátó vállalkozások körülbelül 20 százaléka nem tudott újranyitni a 2020 tavaszán elrendelt korlátozó intézkedések óta. Például a drága belvárosi éttermek egy jó része zárva tart, valamint sok irodaházban a dolgozói menzák sem üzemelnek. Ezzel szemben a helyben fogyasztást alacsonyabb árszinten biztosító, és házhoz szállítást is végző vendéglátó egységeknek jellemzően nagyon jól megy a soruk, ezeknél megesik, hogy csak előrefoglalás esetén tudnak asztalt kínálni.

– Korábban egy kiterjedt csődhullámot és ezzel kéz a kézben egy komolyabb cégfelvásárlási hullámot jósoltak sokan a vendéglátóiparban a járvány következményeként. A gyakorlat mennyiben igazolja ezt?

– A korábbi prognózisok egy sokkal jelentősebb és sokkal hamarabb meginduló csődhullámot modelleztek, mint, amilyen ezidáig ténylegesen bekövetkezett. Ennek az is az oka, hogy a mikro- és a kisvállalkozások olyan nem látható forrásokkal és eszközökkel rendelkeznek, amelyeket biztosítékként be tudtak vetni. Hiszen egy egyéni vállalkozó esetében például a magánzseb és a vállalkozói zseb teljesen átjárható. Emellett némileg ellensúlyozta a veszteségeket, hogy az újranyitásnál nagyon intenzíven beindult az élet: a tavalyi nyár úgy telt, hogy az emberek szinte euforikusan jártak étterembe, kávézóba. A felépülést csak a súlyos munkaerőhiány tudta nehezíteni a zárlatokat követően.

Mi azt érzékeljük, hogy az érintett vállalkozások egy jó része vélhetően mostanra kezd kifogyni rejtett tartalékaiból, emiatt a közeli jövőben akár egy újabb bezárási hullám indulhat. Cégfelvásárlási hullámnak ugyanakkor – a saját információink alapján – egyelőre a jeleit sem látjuk.

A stabilitás kulcskérdés abban, hogy az ilyen eseményeknek elejét vehessük. Nagyon fontos lenne a kormányzatnak még hangsúlyosabban kommunikálnia, hogy az olyan típusú zárlatok, mint amilyenek a már említett Ausztriában vannak, nálunk már nem lesznek többet. Mindezt jobban kellene tudatosítani a vállalkozók fejében, mert ők jelenleg túlzottan óvatosak. Erre jó példa lehet a budapesti taxipiac, amelynek volumene a pandémia idején a korábbi szint 20 százalékára zsugorodott, így gyakorlatilag megszűnt létezni. A tavaly nyári újranyitás után viszont majdhogynem a járvány előtti szintre pattant vissza, miközben a piacról több mint 2 ezer taxisofőr hiányzik. Ezek az emberek elmentek más szektorokba dolgozni – gyakorta alacsonyabb bérért – és sokan közülük nem mernek visszatérni, mert félnek a bizonytalanságtól. Eközben az összes taxitársaság taxishiánnyal küszködik.

– Milyen vállalkozásokra terjedhet ki egy csődsorozat? Az is meglehet, hogy újabb kormányzati mentőövre lesz szükség a választások előtt?

– Mi úgy észleljük, hogy egy komolyabb csődhullám – amennyiben bekövetkezik – a vendéglátóipart, illetve a kisebb szálláshely szolgáltatókat érintheti. Alapvetően nagyon sok gazdasági szereplő van, amelyik kivár. A többi ágazatban viszont nem érzékeljük jelenleg, hogy mélyebb problémák lennének.

Úgy látjuk, hogy 2022 második felénél hamarabb nem várható komolyabb csődhullám. A kormányzatnak valóban célszerű felkészülni, hiszen baj esetén nyilvánvalóan szükséges lehet a beavatkozás. Megjegyezném azonban, mi nem látjuk a jelét, hogy egy ilyen esemény túlzottan kiterjedt lehet, vagyis még messze a tűréshatáron belül maradhat. Sokat nyom a latban az infláció alakulása, – így a nemzetközi folyamatoktól is befolyásoló tényezők – jelentősége annak lehet, hogy mennyire sikerül a pénzromlást visszaszorítani.

A vendéglátásban most a legnagyobb gondot pontosan a nehezen felépült, minőségi szolgáltatások megőrzése, a kapacitások megtartása jelenti. Például amennyiben egy nyelveket beszélő főpincér, vagy egy nemzetközi konyhát vezető főszakács szakmát vált, onnantól kezdve rendkívül nehéz lesz visszacsábítani őket. Ezek nagy fájdalommal és veszteségekkel járó problémák.

– A korábbi hírek szerint nem volt zökkenőmentes az együttműködés a BKIK és a Fővárosi Önkormányzat között. Milyen eredménnyel zárultak a korábban tervezett közös programok, és hogyan alakul jelenleg a kooperáció?

– A járvány kezdetén elindult és egy ideig jól alakult a párbeszéd a főváros és a budapesti kamara között, azonban a helyi iparűzési adó (hipa) kapcsán nagyon komoly politikai vita alakult ki.

A mi álláspontunk az volt, hogy egy válságkezelési csomagban a kabinet mellett a fővárosnak is részt kellene vennie, a teherviselő képességének megfelelően. Ki is számítottuk, hogy költségvetés-arányosan a vállalkozások megsegítésére a kormány mennyit költhetne, s mennyit az önkormányzat, így kijött egy 3,6-szoros mutató, vagyis az arányosság érdekében a kormányzati forrásoknak 3,6-szor kellett volna felülmúlniuk azt az összeget, amelyet a főváros tesz a közösbe. Szerintünk a fővárosnak legalább 50 milliárd forinttal kellett volna beszállnia a válságkezelésbe. Emiatt viszont – a hipa elvonására hivatkozva – neheztelt ránk a főváros vezetése, miért nem azt támogatjuk, hogy visszakapják a pénzt, ahelyett, hogy újabb forrásokat biztosítsanak.

Mi viszont nem voltunk hajlandóak belemenni egy olyan politikai csatározásba, amely a főváros és kormány között zajlott. Szerintünk a két félnek egymással kell megoldani a vitás kérdéseket, ebben szívesen közvetítünk, de azt nem vállaljuk, hogy politikai állásfoglalásra kényszerítsenek minket.

Ez a helyzet konfliktushoz vezetett, amely egy ideig „mosolyszünetet” okozott az önkormányzat és a kamara között. Mostanra ezt sikerült feloldani, Karácsony Gergely főpolgármester azóta kétszer is eljött egy-egy konferenciánkra előadni, és újraindultak a személyes egyeztetések, a közös programok,

A főváros például felajánlotta részvételét a BKIK támogatásával zajló bevásárlóutca.hu és a kibérelem.hu projektekben – utóbbi az üresen álló üzlethelyiségeket igyekszik ismertebbé, vonzóbbá tenni. Legutóbb pedig az Élhető Nagykörút pályázat zsűrizésében vettünk részt közösen. A partnerség jelei megvannak, meggyőződésem szerint a főváros is tisztában van azzal, hogy a budapesti kamara szükséges gazdasági partner.

– Még 2020 őszén egy 25 milliárd forintos válságkezelő alap megvalósításáról fogtak egyeztetésekbe a Fővárosi Önkormányzattal. Ennek utóéletéről azonban már nem szóltak a hírek.

– Az alap keretösszegének 70-80 százalékát alapvetően bértámogatásra fordítottuk volna, speciálisan a budapesti területeken, míg a fennmaradó részt kisebb programokra szántuk volna. Az volt az álláspontunk, hogy a kormányzati bértámogatások bizonyos szegmensekben kiegészítésre szorulnának. Szerintünk jó lett volna egy ilyen alapot a fővárossal közösen létrehozni, felajánlottuk, hogy a kamara költségvetésének 5 százalékával mi is hozzájárulunk. Az alap keretében egyfajta kötvénykibocsátással biztosítottuk volna a forrásokat – lett volna mód egy olyan konstrukció kidolgozására, amelyhez nem lett volna szükség kormányzati jóváhagyásra – ám az ehhez szükséges kötelezettségvállalástól a főváros elzárkózott. A programra egy évvel ezelőtt lett volna nagy szükség, de ma már más jellegű problémák vannak.

– Terveztek más egyéb célzott intézkedést is a fővárossal? 

– Ugyancsak 2020 őszén, épp a vendéglátóipar és a turizmus „halála” idején egy több pontos stratégiai csomagot tettünk le a Fővárosi Önkormányzat asztalára, amely lényegében annak ellensúlyozását szorgalmazta, hogy a budapesti turizmus körülbelül 90 százalékos arányban a külföldi vendégekre épül. Ezt más, nagyobb európai fővárosokban sikerült kompenzálni: Párizsban például csak 60-70 százalék közötti, Rómában 60 százalék alatti a külföldiek aránya, vagyis sokkal több a belföldi vendég. Úgy gondoljuk, hogy fontos cél a hazai közönséget arra ösztökélni, hogy ismerje meg a fővárosát – ennek kapcsán – azóta saját forrásból indítottunk  egy pilot jellegű támogatási programot.

A városvezetés számára különböző programokat és ösztönzőket javasoltunk, amellyel a turizmus/vendéglátást lehetett volna élénkíteni, ám ebből sajnos csak részben valósultak meg programelemek.

Ezzel együtt mi júniusban elindítottuk az „Újra nyitva Budapest” elnevezésű fogyasztásösztönző kuponprogramunkat. A BKIK Szolidaritási Alapján belül elkülönített 50 millió forintos kerettel meghirdetett programban 44 budapesti étterem 227 pályázatával mintegy 10 000 egészségügyi dolgozót, pedagógust, önkormányzati dolgozót, tűzoltót és polgárőrt látott vendégül.

A program sikerein felbuzdulva indítottuk el a program korábban említett, a Budapestre irányuló belföldi turizmus támogatására kidolgozott elemét. A belföldi turisztikai program megvalósítására a BKIK Szolidaritási Alapjának 25 millió forintos induló kerete nyújtott fedezetet, ami fejenként 50 ezer forintos támogatást tett lehetővé mintegy 500 vidéki, első sorban egészségügyi dolgozó Budapesttel ismerkedő kirándulásához. A turizmus és a vendéglátás területén működő önkéntes kamarai tagvállalkozásokkal együttműködve 50 fős kétnapos autóbuszos városnéző túrákat szerveztünk számukra a fővárosba.

– Terveznek-e hasonló jellegű támogatási, vagy promóciós programot 2022-ben?

– Úgy gondoljuk, hogy a vendéglátóipart a továbbiakban is segíteni kell! A közvetlen támogatások helyett azonban a piacélénkítő programoknak érkezett el az ideje. Az idei év első negyedében az olyan típusú programok kidolgozását tűztük ki, amely arra ösztönzi az embereket, hogy merjenek többször kimozdulni otthonról és fogyasszanak. Valljuk be, ez járványhelyzet idején komoly körültekintést igényel.

Január első hetében – már az ötödik hullámra készülve – elindítottunk egy úgynevezett légtisztító programot. Ennek keretében a Debreceni Egyetem szakértői együttműködésével megvizsgáltuk a Magyarországon forgalomban lévő légsterilizálókat, amelyeket döntően szolgáltatást nyújtó vállalkozások a fogyasztói térbe helyezhetnek, és ezáltal növelni tudják a biztonságot. Nyilván ez nem egy kizárólagos megoldás, de nagy mértékben csökkenti a vírus terjedésének veszélyét.

A program keretében célunk az volt, hogy kedvező beszerzési árat és finanszírozási lehetőségeket biztosítsunk a budapesti lakossági szolgáltató vállalkozásoknak, például fodrászoknak, kozmetikusoknak, vendéglátósoknak.

Ez óriási segítség lehet ez nekik, hiszen nem csak védekezést és a kuncsaftok egészségét szolgálja, hanem a megélhetést is támogatja. Gondoljunk bele például, hogy önfoglalkoztatók esetében akár egy 10 napos betegség okozta kiesés is megbénítja a cég működését, míg egy ilyen gép beszerzése jóval kevesebbe kerül a kiesett bevételnél. A vendégekben pedig jelentős bizalmat épít egy ilyen készülék, különösen, ha ki van írva rá, hogy „a BKIK és a Debreceni Egyetem ajánlásával”. Jómagam is a cégcsoportomon keresztül 10 millió forinttal támogatom ezt a programot.

– Egy kormánydöntés alapján a vállalkozások kötelező, 5 ezer forintos a kamarai hozzájárulását január 1-jétől nem területi kamarák, hanem a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának (MKIK) kell megfizetni. Hogyan működik a beszedés új rendszere, okoz-e veszteségeket önöknek?

– Az új koncepció Parragh László MKIK-elnök javaslatára valósult meg. Korábban sajnálatos módon nem történtek meg a szükséges egyeztetések a területi kamarákkal e koncepció kapcsán. Ilyen értelemben tehát nem egy kiforrott gondolatisággal megalkotott törvény született. Az MKIK szerint ez egy hatékonyságnövelő intézkedés volt, hogy ez így van-e, azt majd az élet fogja bebizonyítani.

Az új rendszerben az országos kamara a beszedett díjak 90 százalékát visszaosztja a területi kamaráknak, ilyen értelemben tehát nem történik elvonás. Korábban olyan koncepciók is szárba szökkentek, hogy a budapesti és a Pest megyei kamaráktól elvennék a bevételeik egy jó részét. Ám végül is az a döntés született, hogy minden kamara az éves büdzséje 1,5 százalékát egy közös pénzalapba helyezi, az alapban lévő forrásokra pedig a nehezebb helyzetben lévő vidéki kamarák pályázhatnak. Bevételcsökkenést tehát számunkra csak az okoz, hogy az éves költségvetésünk 1,5 százaléka az alapba vándorol. Megjegyzem, hogy ennél mi többet, 50 millió forintot már másfél éve felajánlottunk Budapest-vidék együttműködési programok megvalósítására.

Azt kell mondjam, hogy az MKIK elnöksége ez esetben önkormányzatiságból jelesre vizsgázott, és egy igazságos, előremutató döntést hozott ki ebből a törvényjavaslatból.

– Még az üzemanyagárak befagyasztása előtt Országos Taxis Szövetség 30 százalékos áremelésre tett javaslatot a fővárosban. Mi lett ennek az ügynek a folyománya?

– Azt minden fél elismeri, hogy áremelésre szükség lenne, de ennek mértékéről jelenleg viták folynak. Nyilvánvalóan szakmailag teljes mértékben indokolt az áremelés, hiszen ilyen 3-4 éve történt utoljára, azóta pedig az árak elég komoly mértékben növekedtek. Ahhoz pedig, hogy az elvándorló taxisok visszatérjenek a szakmába, a tarifaemelésre óriási nagy szükség lenne.

Végső soron az a konstruktív megoldás született, hogy két bizottság alakult a Fővárosi Önkormányzat, a taxis érdekképviselet és a BKIK részvételével, illetve a legnagyobb fuvarszervező cégek bevonásával. Ezeken a fórumokon vizsgálják meg, és effektív számításokkal támasztják majd alá, hogy a várható áremelés milyen mértékű lehet, ez után döntenek majd az új tarifákról.

Forrás: napi.hu