Bejegyzés

Újfent piszmogtam a konyhában, s az eredmény egy finom tojáskrém lett, pirítóssal. Elkészítése egyszerű, megfőztem 10 tojást, ezeket aprítottam, kevertem hozzá 5 dkg. vajat, vagy 2 kanál tejfölt.

A tojáskrém, még a pirítósra kerülés előtt

Megsóztam, szórtam reá némi fehér borsot, kevés mustárt kapott, s még némi majonézt. Ezeket jól összedolgoztam, majd adtam még hozzá néhány szál újhagymát, apróra vágva, s ismét elkevertem. Egy kóstolás ilyenkor, és még módosíthatunk a keverési arányokon. Esetleg használhatunk snidlinget is, illetve mindenből annyit, amennyit ízlésünk megkíván. Ezen krémet pirítósra kentem, s tettem reá ruszli-csíkot, illetve csemege uborkát. Kínálhatjuk előételként, vagy csak úgy. Sör mellé is megfelel.

Az aszpikos előétel a formába kerül

Következő javallatom már munkásabb lészen, ez egy aszpikos előétel. Itt egy jó sűrű húsleves-alaplét segítettem meg némi zselatinnal, majd a formába párolt zöldségeket, illetve főtt hús darabokat helyeztem, ezután  felöntöttem a lével, s hűtőben tartottam, hogy megdermedjen.

Aszpikos előétel, tálalva

Kocsonyásodás után óvatosan kiemeltem egyenként, majd némi zöld díszítéssel ellátva kínáltam.

Polinger Sanyi barátommal a City-kupán, ahol 120 emberre főztem babgulyást két kondérban

Végezetül pedig egy régi képet mutatnék, így is emlékezvén nemrég elvesztett Polinger Sanyi barátomra. A kép még akkor készült, mikor Sanyi City-elnök volt, s felkértek, hogy a City foci-kupán főzzek bogrács-gulyást. Ez akkor két kondér volt, 120 főre, és persze az utolsó cseppig elfogyott.

További jó étvágyat,

Soós István ex-22 fakanalas

Örömömre szolgál, hogy indul az újság s itt a lehetőség, hogy  ismét recepteket ismertessünk. Ez az ötlet Károlytól már elég régi, 2007 novemberében írtam először, mikor is egy borjúpaprikást, majdan egy mongóliai tevepörköltet tettem közkinccsé. Bizony, ennek már tizenöt éve is vagyon s itt megjelent mintegy 230 féle recept. A tavalyi leállás után most új erővel ismét dolgozunk, s próbálkozok újabb receptekkel megismertetni olvasóinkat.

Most, a szezonnak megfelelően, a kocsonyáról írnék .A kocsonya méltán jellegzetes magyar ételünk, kivált téli időszakban, akár disznóvágáskor, akár anélkül.

Alapreceptje tán nem is, de ízesítése, fűszerezése változhat vidékenként, sőt házanként. Ez persze nem baj, sőt inkább színesíti a palettát.

Nos, igény szerint beszerzünk hozzá körmöt, csülköt, orrot, farkat, fület, sőt bőrt is. Jöhet egy darab füstölt áru is, ízlés szerint.

Mindezeket jól megmosva feltesszük méretes edényben főni. Itt jegyzem meg, hogy férfiember készüljön fel arra, hogy ez a napja erre vagyon szánva, a feladat több órát vesz igénybe. Röviden, legyen sör a hűtőben!

 

 

Szóval a forrás során képződő habokat leszedjük serényen, majdan sózzuk, dobunk hozzá egy fej hagymát, fél fej fokhagymát, szemes borsot. Van, aki néhány sárgarépát tesz hozzá félúton, ez persze nem rontja el, sőt jól jön majd a tálalásnál. Telik-múlik az idő, lassú főzésünk pár óra múlva meghozza a várt eredményt, puha minden húsáru. A húsféléket kiszedjük, csontozzuk, daraboljuk. A levet zsírtalanítjuk, szövetszűrőn leszűrjük. A húsfélét tányérokba elosztjuk arányosan, ekkor tehetünk hozzá a felkarikázott répából, esetleg főtt tojás karikákat is. A langyosodó, de elég tiszta levet ekkor rámerjük a tányérokra, majdan hűvös helyen, pl. kamrában pihentetjük, míg megdermed.

Ha jól dolgoztunk, a remegő-rezgő kocsonyánkat kínálhatjuk is a kíváncsi éhezőknek. Hinthetjük piros paprikával, adhatunk hozzá frissítő citromkarikát, és persze  puha kenyeret. És ezt minden nap, kíméletlenül, míg el nem fogy!

A jó hideg, száraz rozé fröccs nekem bevált mellé. De ez a rész már szabadon választott.

Januári kezdésnek most ezt javalltam, fakanalas jó étvágyat kívánok, most már így:

Soós István City ex22 a Fakanalas