A taxirendelet 8 tarifa alkalmazását tette lehetővé. Ezt a kisebbségben lévő szabadúszók egy része kihasználta, olyan tarifát alkalmazott, amelyet utasából “kinézett”, így a megrendelők elkezdték kerülni autóikat, mert nagyon bizonytalanná vált az egy adott útszakaszon várható végösszeg. Miközben az alapdíj a “nagyoknál” már nem fedezte az 1 kilométer díját sem. Kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy a rezsit sem fedező tarifából nem lehet a vállalkozásokat működtetni. Ám a társaságok ennek ellenére csak arra figyeltek, hogy a lehető legalacsonyabb tarifát, és e mellé még néhány kedvezményt is kínálva növekedjen hívásszámuk, ami taxisokat és ezzel tagdíjat hozhat a fuvarközvetítőnek. Erről szólnak az alábbi – fuvarszervező vállalkozások vezetőitől származó – írások. Tovább
1993. június 30-án a Fővárosi Autótaxi Vállalat az Állami Vagyonügynökség döntése alapján részvénytársaságként folytatja tevékenységét. Erről Angyal László vezérigazgató tájékoztatta – többek között – a Taxisok Világa olvasóit is. Tovább
Az 1992-es, a taxizást szabályozó rendelet előírásai ellen aláírásokat gyűjtő szervezet, a Vállalkozó Taxisok Országos Érdekképviseleti Egyesülete, és annak elnöke, Simon D/arázs/ László egységes taxistársadalom létrehozását ígérte. A tagságtól elvárt havi 1000 forintos tagdíj több mint a duplája volt az akkor “megszokottnak”. Meg az a 10 ezer forintos éves díj sem volt elhanyagolható összeg, melyet e mellett a tagoknak fejenként be kellett fizetni a rendeletben előírt kezességvállalás okán, ami ellen valamiért a VÁLTOÉE vezetője sem szervezett tiltakozást. Érdekes volt, hogy a közlekedési miniszter, aki a taxisokra vonatkozó rendeletet ellen tiltakozókat támogatta, saját kormánya korábbi döntésével ment szembe, hátha ez a sok taxis majd a választásokon mindezt értékeli. Az eredményt ismerjük… Tovább