Levél
Reggel van. Hűvös, de napos. Amolyan télies. Hiába, december van. Már megint. Egyik év a másik után. Ahogy öregszünk, úgy gyorsul az idő. Az érzet. Mert érzed…, tudod. Most már elhiszed. De jól van ez így. Főznöm kell, eldöntöttem. A család szereti.
Pakolok, szöszmötölök, nekifogok. Nagy leves lesz.
Nocsak, jön az unokám. Gyere aranyom, mi van veled? Baj van? No, elment a wifi, nem tudsz gépezni? Műszaki hiba, majd megoldják. Nálunk faluhelyen a wifit is lóval húzták, a vizet is kerekes kútból. A kútkerék biztos, hogy nem lett defektes. Gyere, addig legalább elvagy az öreggel, ülj le, figyelj, tanulj. Ma főzök egy orjalevest.
Tudod-e, mi az? Mikor disznóvágás van, és gerinc mentén megy a bontás, majd a karajt lefejtik a csontról, na azt a csontot hívják orjacsontnak. És ebből igen jó leves készül. Persze teszek hozzá velőscsontot is, mert attól még jobb lesz, és a velős-pirítós is fejedelmi étel, tudod-e?
Leöblítem a csontot, de nem áztatom, mert értékes anyagokat tartalmaz. Odateszem hideg vízbe, s kezdem főzni. Addig segíts a zöldségeket megpucolni, és jól jegyezz meg mindent!
A leves most borsodi módra, töltikével készül. Ennek is megvan a sora, rátérünk később. Most csak habozzuk le a levest, hogy tisztuljon.
Tudod, valaha apám palacsintát sütött nekem. Később tejbegrízt az unokájának, olyan apró csomókkal, mert úgy szerették,- meg hát úgy sikerült. Régen volt. Én most leves főzök, te pedig megjegyzed, hogy majd a tied is ilyen legyen.
Gyere, rengeteg zöldséget kell tisztítani.
Kerül bele sárgarépa. gyökér, zeller, karalábé, hagyma, fokhagyma, darab karfiol, egy fél kelkáposzta, egy paprika, paradicsom, két szem gomba, két krumpli. Majd zeller- és petrezselyemlevél is. Egy darab gyömbér, egész bors és némi köménymag, s ha akad, némi sáfrányos szeklice, a színe miatt. A húsleves legyen szép aranysárga. Most a lényeg egy nagy kanál só. Majd a későbbi kóstolásnál kiderül, hogy kell-e még hozzá. Most így lassan mozogjon a levesünk, mi addig mással foglalkozunk
Nézd, odakint a cinegék csipegetnek a madáretetőből! Látod, gondolni kell a madarakra is.
De térjünk rá a borsodi töltikére, hogy is készül?
Valamikor, mikor a sors a keleti végekre sodort, hát anyósoméknál, és az ottani rokonságnál ismertem meg és szerettem meg ezt a levesbetétet, s azóta is főzzük mamussal.
Beáztatunk két zsemlét, /lehet kenyér is/, majd kinyomkodjuk. Egy fej hagymát aprítva, kanál zsíron pirítunk, majd a zsemlére dobjuk, ütünk reá két tojást, sózzuk, kissé borsozzuk, esetleg egy kevés vegetát szórunk még, valamint vágott petrezselymet gazdagon, és jól összedolgozzuk. Ezt a masszát műanyag fóliára helyezzük, hengert formálunk, feltekerjük, s a két végét megkötjük. Ezt a hengert óvatosan a leves tetejére tesszük, és ezt így főzzük együtt, néha megfordítva.
Addig kisunokám, forralj vizet, és dobunk bele cérnametéltet a leveshez, szelünk kenyeret pirítósnak, a velős-pirítóshoz.
Lassan elkészülünk, látod, szalad az idő most is. Kivesszük a töltikét, s állni hagyjuk, kissé hüljön, majd a fóliát leszedve róla, ezt a tölteléket felszeleteljük, s a főtt húsok, zöldségek mellé kínáljuk, mintegy önálló fogásként, s bátran tegyünk tormát is az asztalra. A levesből a zöldségeket, húsokat, velőscsontot kiszedjük, leszűrjük, majd tálalunk.
Lehet kezdeni a velős-pirítóssal, miként rezeg a meleg velő a kenyér peremén, meghintve borssal, piros paprikával.
Majd következzen az omlós főtt hús a töltike szeletekkel, s zöldségekkel.
Ezután már csak a forró, gőzölgő leves kanalazása következik a vidáman csúszkáló cérnametélttel.
Tudod, kisunokám, mikor én már nem leszek veletek, ez a leves akkor is ilyen finom legyen mindig!
Ej, no! Nézzem csak? Miért görbül a szád? Harmatgyöngy csillan a szemed sarkában? No, gyere, ölelj meg, lepuszilom azt a gyöngyöt. Látom, rezeg a lelked, de ne szomorodj, ez így van jól. Tudod, ezek a fontos dolgok, a szeretet és a jó forró húsleves.
No, most szaladj, kapkodd a tányérokat, teríts meg, s egyen a család együtt, békében.
Jut eszembe, és mindjárt itt a Karácsony.
Jó étvágyat:
Soós István ex City 22, a fakanalas