Városi kalandozásaim során, sok év után ismét ellátogattam a Nemzeti Galériába, s néhány órát eltöltöttem neves művészek alkotásainak megszemlélésével. Azért más az érzés, mikor testközelben szemléljük a Lila ruhás nőt, például. Olyan, mint valamikor a Mona Lisa előtt álltam, vagy éppen Rodin szobrot nézek akár Párizsban, vagy itt a Galériában. Nem voltam rest, felgyalogoltam a kupolába is, s gyönyörködtem Budapest panorámájában, a gyönyörű, napsütéses időben.
Ezen szellemi töltekezések után pedig ismét a konyhában találtam magam, s most némiképp mediterránnak mondható ételeket készítettem. Terítéken szerepelt a polip és a rák.
Az egyik ételem pirított rák és polip volt, görög salátával, s a másik fogás pedig tejszínes rák szósszal leöntött spagetti, polippal és rákkal. El kell mondjam, hogy volt a fagyasztóban rák-alaplevem, Ezt úgy készítettem, hogy a rákok fejét-héját főztem, só, bors, fokhagyma gyömbér kíséretében, majd, mikor besűrűsödött, leszűrtem, s ment a fagyasztóba.
Most előkerült, s némi utó fűszerezéssel operáltam, majd kapott még citrom levét, fokhagymát, s egy kevés Tokaji szamorodnit, majd behabartam főzőtejszínnel. Itt, ha a sűrűség nem lenne megfelelő, akkor lehet javítani némi keményítővel esetleg. Ez a szósz került a spagettire, s majdan a vízi jószágok.
A rák az egyszerűbb. Tisztítás után pár perc pirítás extra szűz olíván, fokhagymával, fehér borssal, s sok frissen vágott petrezselyemmel.
Ez így kész foglalkozzunk a polippal. Érdemes pár percig előfőzni, só, bors citromlé, fehér bor kíséretében, majdan feldarabolni, s eképpen pirítani, majdan száraz szamorodniban még párolni pár percig.
Persze lehet más fehér bor is, nálam most ez van, még a tokaji látogatásról. Főzésünk ezzel készen is vala, tálalásnál az egyik tányérra rák-polip vegyesen kerül, s mellé frissen aprított görög saláta jár, valamint friss pirítós. A görög salátát most nem említeném, mivel pár hete már ejtettem róla néhány szót.
A spagettit meglocsoljuk a rákszósszal, s bátran helyezünk mellé a rákból s polipból egyaránt. Mondanom sem kell, természetesen szamorodnit kóstoltunk hozzá.
Javaslom a próbálkozást, sikereket, s jó étvágyat kívánok:
Soós István ex City 22, a fakanalas