Ismét kalandokba bonyolódtam, de nem bántam meg. Sőt magam kezdeményeztem, illetve hagytam magam sodródni az eseményekkel.
Történt ugyanis, hogy barátaink meghívtak Miskolcra, főznék-e egy szülinapi bulira, vagy 20 főre egy jó bográcsos gulyást. Megtisztelő volt a felkérés, legott igent mondtam.
Viszont a dolgok úgy alakultak, hogy vonattal utaztam, mintegy 30 év után ismét! Érdekes kihívás volt, s megtapasztaltam, milyen is az, ebben a korban már „ingyen” utazni. Csak tíz percet késtünk, ez semmiség, s máris leszálltam Miskolc, Tiszai pályaudvaron. Itt már várt parádés kocsisom /drága mamus/, s irány Tállya, a tokaji pince. Itt a szokásos borkóstolás után kancsóinkat megtöltöttük, s haladtunk tova Tokaj városába. Megtekintettük a bormúzeumot, lelkiekben készülve a közeledő szüretre, majd egy kellemes Tisza-parti séta után miskolci szállásunkra hajtattunk.

Másnap oszt kezdődött a bográcsozás, egy gulyás részleteit most nem bontanám ki, viszont azt elmondom, hogy a helyiek külön kérésére oldalas is került a levesbe(!) – csíkokra vágva, igaz arra figyeltem, hogy ne legyen túl zsíros.

Három óra alatt elkészült ez a mennyiség, s az alap fűszerezettség mellett csempésztem a lébe még némi lestyánt, valamint friss gyömbért reszelve. Ez a megoldás mindig beválik. A kertből csipegettem friss petrezselymet, s természetesen ezt aprítottam reá a végjátékban. Mit is mondhatok, elfogyott minden. Volt, aki négyszer merített belőle!

No, de ami elmúlt, az elmúlt, s itthon már újfent a konyhában tébláboltam, s összeszedve némi zöld alkatrészeket, beindultam egy lecsóval. Pirított szalonnával és bacon kockákkal indítottam, majd következett sorban a hagyma, paradicsom-kockák, /lehéjazva/, majd a paprika darabok. Akadt némi fokhagymás grill kolbász, ezeket a végén a lecsó tetejére helyeztem, s imígyen készre pároltam. Miután a tarhonyát is kedveljük, hát készült az is, és ezzel együtt tálaltam fel.

Apró játék a díszítésnél, egy virágzó zöldhagyma szár. Levágunk egy zöld szár darabot, egyik felén hosszában beirdaljuk, majd egy pohár hideg vízbe, jégkockák mellé helyezzük pár percre, s magától szétnyílik.
Csak jól mutat ez is a tányéron, s egy egyszerű étek is látványosan kívántatja magát.
Jó étvágyat kívánok:
Soós István ex City 22, a fakanalas