Megkezdi mintagyűjtését a Perseverance

 

 

A következő hetekben gyűjti be első kőzetmintáját az amerikai űrügynökség, a NASA Perseverance marsjárója. A minta a 2030-as évek elején juthat vissza a Földre, hogy a kutatók alapos vizsgálatoknak vessék őket alá, feltárva a Mars geológiai történetét és választ adva arra a kérdésre, hogy létezett-e valaha a bolygón élet.

A Jezero-kráterben landoló Perseverance az eddigi legfejlettebb űrszonda, amit az emberiség egy másik bolygóra küldött. Leszállóhelye több milliárd évvel ezelőtt egy tónak, valamint egy folyó által lerakott deltatorkolatnak adott otthont, ezért az eddigi legjobb lehetőséget biztosítja esetleges ősi marsi életnyomok megtalálására – írja a qubit.hu.

Amint azt Ken Farley, a Perseverance küldetésének tudományos vezetője a NASA sajtótájékoztatóján elmondta: a kezdeti eredményeik igazolják az egykori tó létezését, és arra utalnak, hogy nedvesebb és szárazabb időszakok válthatták egymást az ősi Marson.

A Perseverance jelenleg leszállóhelyétől délre, egy a Jezero-kráter aljzatán elterülő kőzetréteget vizsgál, amely vagy az ősi tómeder üledékes kőzeteiből, vagy egy később a területet beborító lávafolyam vulkanikus kőzeteiből áll. A szakemberek a szonda robotkarján lévő fejlett műszerektől várják, hogy heteken belül eldöntse a kérdést, azután a szonda újabb mintát vesz ugyanebből a rétegből. A Perseverance által begyűjtött első kőzetminta közel 15-20 másikkal együtt egy bonyolult, amerikai-európai küldetéssorozat keretében jut majd vissza a Földre a 2030-as évek elején.

A Perseverance-en dolgozó szakemberek az elmúlt öt hónapot főleg a leszállóhely környékének felderítésével és a marsjáró rendszereinek, köztük a mintavevő rendszer beüzemelésével, a leszállóhely környékének felderítésével, valamint az Ingenuity-helikopter tesztprogramjával töltötték.

Az Ingenuity helikopter, amely április 19-én történelmet írt az első, motoros repüléssel egy másik bolygón, eddig összesen kilenc sikeres repülésen van túl. A Perseverance küldetésének tudományos vezetője által lenyűgözőnek nevezett drón legutóbbi, minden korábbi rekordot megdöntő repülésén 625 métert tett meg. Áthaladt egy homokdűnékkel tarkított terület felett, amelyek szélén a helikopterrel azonos irányba tart a Perseverance. Az Ingenuity következő, tízedik repülésére július 24-én kerül majd sor. Ennek célja a kőzetkiemelkedései miatt Raised Ridgesnek nevezett terület lesz, ahova a marsjáró a következő hónapokban érhet majd el.

 

Eközben a másik Perseverancen utazó technikai demonstrátor, a Mars ritka szén-dioxid-légköréből oxigént előállító MOXIE berendezés sem pihent, eddig összesen három sikeres teszten van túl, és alkalmanként 6 gramm oxigént termelt. A helyi erőforrások kihasználását tesztelő kísérlet utódai rakéta-hajtóanyaggal vagy belélegezhető oxigénnel láthatják el majd az első Marsra érkező űrhajósokat.

Egy jövőbeli emberes Mars-utazáshoz elengedhetetlen a jelenlegi környezet viselkedésének alapos ismerete. A Perseverance kameráinak és időjárás-állomásának adatai az elmúlt hónapokban feltárták, hogy a Jezero-kráterben is gyakoriak a Marson már korábbi szondák által is rendszeresen megfigyelt portölcsérek vagy porördögök. Emellett nagyobb széllökések viszonylag sok port képesek felkapni a felszínről, ugyanakkor ezek az események szerencsére eddig nem befolyásolták az Ingenuity repüléseit.

Tudományos munkája mellett az elmúlt hetekben a Perseverance egy szoftverfrissítésen is átesett, amely fejlett autonóm navigációs képességgel ruházta fel. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy képes sztereó kamerái és navigációs algoritmusa segítségével önmagától az irányítók által kijelölt helyre gurulni. Az eddigi leghosszabb önállóan megtett útja 109 méter volt, de a jövőben akár napi 3-400 méteres távokat is megtehet majd, annak függvényében, hogy mennyi energia áll rendelkezésére. Mindez hatalmas előrelépés a korábbi marsjárókhoz képest, hiszen a Perseverance néhány nap alatt akár 1-2 kilométert tehet majd meg a felszínen, lényegesen felgyorsítva a küldetést.

A marsjáró várhatóan a következő hónapokban a leszállóhelytől délre vizsgálódik majd, először az első mintavételi helyül szolgáló kráter-aljzati kőzetrétegben. Ezután a már említett Raised Ridges kőzetkiemelkedéseihez gurul, majd a Seitah terület izgalmas kőzeteit közelíti meg. Végül északra fordul, vissza a leszállóhelye felé, és kis kerülővel a deltatorkolat irányába halad tovább, és a delta alatti, Three Forksnak elnevezett területen köt ki. A tervek szerint a küldetés fő célpontját jelentő deltatorkolat megmászása előtt összesen négy mintát gyűjt majd a kráteraljzatból. Ezeket a mintákat egyelőre a Perseverance-en fogják tárolni, mielőtt a minták visszahozatalára induló küldetés számára megfelelő pontokon a felszínre helyeznék őket.

A kutatók szerint szinte biztos, hogy 3,5-4 milliárd évvel ezelőtt a kráter valóban egy tónak adott otthont. Mint az a NASA sajtótájékoztatóján elhangzott, az egykori Neretva Vallis folyó által hátrahagyott deltatorkolat távolról végzett vizsgálata alapján a kutatók arra jutottak, hogy a tó vízszintje időszakosan változhatott, néha kiszáradt, utána pedig ismét megtelt vízzel, miközben a folyódelta mérete egyre növekedett.

Bár korai, előzetes eredményről van szó, amelyet a következő hónapokban és években meg kell majd erősíteni, ez nagyjából egybecseng azzal az utóbbi időben kialakuló képpel, hogy a Mars korai története során időszakosan barátságos hely lehetett az élet számára.

A folyódelta által okozott meglepetések ezzel még nem érnek véget. Egyes, a delta maradvány tetejét célzó távoli megfigyelések a kutatók szerint arra utalhatnak, hogy egy későbbi időszakban, talán már a Mars ősi éghajlatának megváltozása után, a krátert hatalmas áradás vagy áradások önthették el. Ez azért is különösen érdekes, mert a 2012-ben a valaha szintén egy tónak otthont adó Gale-kráterben landoló Curiosity marsjáró semmi hasonlóra nem talált eddig felszíni bizonyítékot. Úgy tűnik tehát, hogy a folyódeltát várhatóan 2022-ben elérő Perseverance az ősi életnyomok utáni kutatás mellett a marsi víz történetét is átírhatja – derül ki a tájékoztató anyagából.

Cash/fotó: NASA