Az alábbi írás a szabadáras időből való. Ekkor ugyanis minden taxis maga állapíthatta meg, milyen tarifával dolgozik. Kivételt képeztek a különféle csoportosulásokhoz tartozók, mert ezeknék a viteldíj “központilag” volt megállapítva. Ez viszont a taxisokat nem akadályozta ügyesebbnél ügyesebb megoldások alkalmazásában. Vagyis a kiírt tarifa csak az utasok csábítására volt alkalmas – mi vagyunk a legolcsóbbak – a tényleges fizetendő összeg nem egy esetben a vártnál jóval magasabb volt. Ezt elégelték meg az alábbi írás szerzői, és próbáltak segíteni az utasoknak. Ami a megjelentetést indokolja, hogy a taxisok között igen sokan vannak ma már, akik a “határsebességről” nem hallottak, azt kiszámítani nem tudják, pedig a forgalmi dugókban állva nem mindegy hogy is számol a taxióra.
