Azért ez a járvány elég rendesen megcsapta a taxisokat. Nem csak egészségileg – bár arra is mindjárt kitérek, – hanem anyagilag. Tanácsadóként van rálátásom jó néhány kolléga vállalkozási ügyeire. Megdöbbentő a visszaesés!
A legmagasabb bevétel 2020-ban nem érte el a hatmillió forintot! A legutóbbi „békeévben”, 2019-ben még a 10-11 milliós bevétel sem volt ritka! Most meg sorra látom a 2-3 milliós, sőt egymillió alatti értékeket. Sokan vállalkozásuk szüneteltetésével próbálták átvészelni a nehéz időszakot, vagy más tevékenységbe fogtak. Talán most, a korlátozások fokozatos feloldásával kissé javul a helyzet…
Ami pedig az egészséget illeti: itt még szomorúbb a statisztika. Az utóbbi hónapokban ügyfeleim közül jó néhányan megbetegedtek, és többen sajnos meghaltak. Nem mindegyikük covid-ban, bár ez talán mindegy is… Biztos vagyok benne, hogy a halálukhoz hozzájárult az a hosszan tartó stressz is, amelyet e járvány, a korlátozások, a sajtóban, televízióban harsogó rémisztgetések okoztak. Még emlékszem, amikor tavaly márciusban az egyik bulvárlap címlapján szinte lelkendezve közölték: „Megvan az első halott!”
Azóta még sok-sok halott lett, szinte már rezignáltan hallgatjuk a számokat – kivéve, ha kollégákról van szó. Engedtessék meg, hogy itt megemlékezzem arról a hat kollégáról, akikkel szinte napi-heti kapcsolatom volt, akik igazán jó emberek voltak. A családjuk nem hatalmazott fel arra, hogy teljes névvel szerepeljenek, így hát csak keresztnéven említem Őket:
- András – szinte csak elkezdte volna élni a békés nyugdíjas éveket, bár súlyos betegsége miatt elég lehangolt állapotba került az addig életvidám, ember, akinek azelőtt mindig volt ideje és kedve tréfálkozni. 64 éves volt…
- Péter – Súlyos betegségből épült fel az elmúlt hónapokban, joggal érezhette úgy, hogy az Isten a tenyerén hordozza. Legfőképpen az aggódásig terjedő precizitásáról volt ismert, mindent tökéletesen akart csinálni. A covid azonban neki sem kegyelmezett. 65 éves volt…
- Gyuri – Sokat betegeskedett az elmúlt években, és sokat aggódott anyagi helyzete miatt. Amikor éppen nem volt beteg, nagy odaadással dolgozott, hogy kissé rendezze pénzügyeit. A bizonytalanság azonban felőrölte energiáit, 65 évesen feladta a szervezete…
- Gábor – Negyvenes évei elején hosszas orvosi kezelésre szorult, életét csak szervátültetés menthette meg. Sokáig várt erre, de végül sikerült. Visszanyert egészségét azonban nem sokáig élvezhette, a vírus támadását a legyengült immunrendszer nem tudta kivédeni. 45 évesen hagyott itt bennünket…
- István – Amikor először találkoztunk, nem mondtam volna idősnek. Életvidám, erős, nagydarab ember volt. Barátságos kézszorítását sokan megjegyezték… 77 évesen ragadta el a halál.
- Pista – Az egyik legidősebb, nyolcvan felett még aktívan dolgozó taxis volt. Bár ízületei már nagyon nehezen bírták, de azért gyakran kiment a városba hogy legalább néhány fuvart csináljon. Azt mondta, megőrülne otthon a négy fal között. Már régen nem beszéltünk, most is csak áttételesen tudtam meg halálhírét. 82 éves volt…
Nagy Zoltán
