Szeretem a kaprot, mint fűszernövényt, volt is egy szép csokor a konyhában. Gondoltam, mivel már igen régen volt, hát legyen egy kis kapros-tejfölös húsgombóc belőle. Ám ekkor találtam az üzletben, megfizethető áron gyönyörű karalábét, frisset, szép üde, zsenge levelekkel. Nosza, módosítottam az elképzelésen, s így töltött karalábé készült, kaprosan, tejfölösen.
Nos, erre is találni többféle receptet, de most azt írom le, ahogy én készítettem.
Fél kiló darált hússal dolgoztam, s egy fél bögre rizst áztattam elő forró vízben. Egy kevés aprított hagymát enyhén megpirítottam, majd a húsra kanalaztam, ezt sóztam, borsoztam, s egy csipetnyi majoránnát is adtam mellé, és persze a rizst sem hagytam ki. Ráütöttem egy nyers tojást, ez majd összefogja, s jól összegyúrtam az anyagot.
A karalábékat meghámoztam, s belsejüket kivájtam egy célszerszámmal, a zsenge leveleket megmostam, s laskára vágtam. Egy nagyobb edénybe öt deka vajat olvasztottam, majd rászórtam a karalábé darabjait, s a levelet is, valamint fél csokor kaprot. Kissé párolódott, ekkor öntöttem hozzá egy pohár vizet.
Az összetevők már a lábosban
Ez mellett húsgolyókat formáztam, s töltöttem a karalábékba, ami kimaradt az sima gombócként szerepelt. Ezeket elhelyeztem az edényemben, még egy kis víz, és pároltam mintegy 45-50 percet. Ez elég a hús, rizs és karalábé megpuhulásához.
Ekkor egy gyenge fehér rántást készítettem, egy kanál liszttel, amibe a többi kapor is belekerült, ebbe belehabartam egy nagy pohár tejfölt, s ezzel sűrítettem be az ételt.
A mű elkészült
Hogy ki ne feledjem, előbb a gombócokat kiszedtem egy tálra, s így a maradék levét sűrítettem be, majd ebbe kerültek vissza a gombócok. Ekkor már csak pár perc összefőzés kellett, egy kóstolás, s ha az ízek jók, hát készen állunk a tálalásra.
Díszíthetjük, gazdagíthatjuk egy kanál tejföllel, s egy szelet puha kenyér is jó hozzá.
Jó étvágyat kívánok:
Soós István ex City-22, a fakanalas
