Bizakodásra ad okot, hogy a hóvirág már ágaskodik a kertben, január vége, még egy hónap és már tavaszodik is.
No, de ettől függetlenül sütöttem is, rántott dolgokat, kicsit megpiszkálva.
Ott kezdeném, hogy volt szép karajszeletem, melyet klopfoltam vékonyra. Aztán kaptam kiváló friss házi sonkát, melyből csíkokat szeltem, s mellé némi sajt darabokat is aprítottam. Ezeket betekertem a szelet húsba, majd így paníroztam. Ez így persze nem az eredeti Cordon bleu,/ kék szalag/de igen jó ízeket kaphatunk.
Aztán volt szép friss csiperke gombám, aminek belsejét kikapartam, s töltöttem bele avokádódarabokat és sajtot.
Ezeket pedig imigyen paníroztam, s a műveletet bemutatom lépésenként is. Közepesen hevült olajban lassan kisütöm, oldalait aranyszínűre, ha úgy tetszik őzbarnára. A belseje kellemesen omlós marad.
Mellé szeleteltem krumplikarikákat, s most is rósejbnit sütöttem, ropogósra. Ezzel hamar meg voltam, de egy jó tanácsot adnék a kezdő főzőknek: a kiklopfolt karaj szeletek szélén esetleg meglévő vékony fehér szegélyt hegyes késsel kissé vágjuk be, így a rántott szeletünk nem kunkorodik fel.
S még valami: legjobb, ha panírozás után egyből frissen sütünk, így a legízletesebb.
Most, a tél végén én vecsési savanyú káposztát fogyasztok hozzá, a magas vitamin tartalom miatt.
Jó főzést, jó étvágyat kívánok:
Soós István ex City-22 a fakanalas
