Bejegyzés

Szenczi Szabó János neve alapítóként felmerült már a múlt század ’80-as éveiben is a Lux Taxi, majd a Gábriel és a Tele5 Taxi esetén. 1996-ban a Taxiunió Kft-re alapozva Sipeki Józseffel és Kovács Józseffel megalapította a Taxi2000 Egyesülést. Az idő igazolta elképzeléseit, hiszen ez a cég is jó ideig sikeres volt. A riportban elhangzik a nulla forintos kiállási-díj és a szintén nulla forintos alapdíj. Továbbá, hogy a 100 forintos kilométedíjból 20 forintot elengedtek a nagyobb megrendelőknek. A végén szó esik a Tele5 Kft. tulajdonosi viszonyának megváltoztatásával kapcsolatos harci kutyákról, a Pasaréti út rendőrség általi kiürítéséről. Amiről sokan beszéltek, vagyis az éles lövöldözésről, az utcai harcról nem.

Tegnap jelent meg archív rovatunkben “Érik a gyümölcs” címmel a 6×6 Taxi vezetőségének beszámolója. Nos, az ígért válasz “Rothad a gyümölcs” címmel is itt olvasható, egy taxis kolléga tollából. Jó szórakozást.

Tovább

1996-ban kezdte meg működését a főváros legújabb taxitársasága, a Taxi2000 Kft-ből, és a Taxiunió Kft-ből. alakult Taxi2000 Egyesülés. Az új céget két a szakmában jól ismert személy, Sipeki József és Szenczi Szabó János vezette, mint előzőleg a Gábriel Taxit. Telefonszámuk a 06/1/2 000 000, szlogenjük: “A jövő taxi” volt. Indulásukról az alábbi hír szólt.

Tovább

Mennyit is kell a szállodai személyzet zsebébe dugni? Ezt korábban titokban beszélte meg a taxitársaság megbízottja és a szálloda valamilyen szintű vezetője. Az alábbi levélben a Benczúr Hotel vezetője ezt céges papíron írja elő. A követelések olyan nevetségesek, hogy a Taxiunió Kft. nevében válaszoló Sipeki József ironikus válaszban figurázza ki a leírtakat. Akár egy vicclapban is megjelenhetne az 1996-os évre elterjedő követeléslista. 

Tovább

A taxiállomáson a drosztfoglalók torkon lőttek egy taxist, mert ő nem állhatott volna arra a helyre, amit valaki kisajátított. Onnan ugyanis csak az dolgozhatott, aki (neki) fizetett a védelemért. Na ezt elégelte meg a Magyar Taxis Szövetség, mely immár a politikusoktól kért segítséget. Akik közül volt aki válaszolt is. Például a “bort, búzát, békességet” jókívánság is papírra vettetett. (lásd még: halottnak a csók)

Ami az alapproblémát illeti, mármint a drosztfoglalásokat, ez a mai napig fennáll, illetve bizonyos mértékben csökken. Hiszen kevesebb a taxis, több a fuvar, és legfőképpen a drosztok száma is jelentősen csökkent. Több kerület egyáltalán nem ad helyet ilyen úri luxusnak. Ha majd nem lesz droszt egy sem, akkor a visszaélések is megszűnnek, probléma végre megoldva. Milyen egyszerű a megoldás, de ez még 1995-ben senkinek nem jutott eszébe.  

Tovább

ENSZ EGB ’83 emissziós előírás. Vajon ki emlékszik még erre a környezetvédelmi megszorításra? Pedig akkoriban rengeteg taxis életét keserítette meg a diszkriminatív szabályozás. Majd jöttek az elmebaj határát súroló további szigorítások, csak és kizárólag a személytaxikra vonatkozóan. Erre hívja fel a miniszter figyelmét a Magyar Taxis Szövetség elnöke, Sipeki József .  Tovább

Sipeki József, az Országos Taxis Kamara elnöke kérte a közlekedési minisztert, hogy az okafogyottá vált vagyoni biztosítékot a tervezett rendelet-módosításkor törölöljék el. Sajnos ezt a befizetést a biztosítók a mai napig számonkérik, bár lassan 30 éve egy fillért sem fizettek ki ezen jogcímen kártérítésként. Valamiért mégis ragaszkodnak hozzá. Ki érti ezt?  Tovább

Az már 1994-ben is világos volt a taxisok és képviselőik számára, hogy a taxiautó munkaeszköz. Mint például a péknek a kemence, vagy az esztergályosnak az esztergapad. E nélkül nem lehetne taxiszolgáltatást nyújtani. A kérés az volt, hogy amennyiben az autót KIZÁRÓLAG taxizásra használják, úgy annak áfatartalmát a vállalkozó visszaigényelhesse. Mint a többi vállalkozás teheti munkaeszköze esetén. Nos, ez az igény – mint az az alábbi levélből kiderül – nem érte el a jogalkotó ingerküszöbét. Az üzemanyagár áfatartalmát is szerették volna az érdekképviselők visszaigényelhetővé tenni, hasonlóan a közúti áruszállítókhoz. Ezt az elvárást csak megfogalmazni lehetett, arról még tárgyalni sem. A Taxis kamara elnöke, Sipeki József, a miniszternek írt levelében egyéb szempontokat is megfogalmaz, melyek sajnos ma is érvényesek lehetnének. Tovább

A korábban megjelent “taxirendelet” többek között kötelező tanfolyamot, vizsgát, új adattárolós taxiórát, és az ENSZ EGB normáknak megfelelő autót írt elő a taxisok számára. A tanfolyamokat követő vizsgákon nem volt ritka a 30% feletti bukási arány, az új taxiórákra vonatkozóan is számos kérdés maradt megválaszolatlan, az autókra előírt normákat a jogalkotó sem ismerte pontosan. Erről szól e beszélgetés a taxis kamara elnökével, Sipeki Józseffel. Tovább

A magántaxi megjelenése 1982-ben meghozta a kibővített konkurencia-harcot a két nagy állami cégnek, a Főtaxinak és a Volántaxinak. Először a megrendelőkön, majd nemsokára a drosztokon is osztozkodni kellett. Érdekes helyzet volt, mert a taxiállomásokért, az oda kihelyezett telefonokért, felfestésért, rendért a Főtaxi fizetett, ám  ezekre a helyekre először csak a Volán, majd egyre több magántaxi is betolakodott. Először “csak” a taxiállomás elé, vagy közvetlenül mögé, majd az állomásra is beálltak. Vagyis a fizető Főtaxi kezdett kiszorulni saját megállóiból. Mire eljött a “rendszerváltásnak” nevezett időszak, a fővárosban több mint 20 ezer(!) taxis próbált a megfogyatkozott utasokból megélni. Ha nem volt fuvar, mert bizony alig volt, álltak. Többnyire a taxiállomásokon, mert ilyenek akkor még szép számmal voltak. Viszont a feszültség nőtt a taxisok között is. A Vígszínháznál a kés is előkerült, ahogy az az utolsó anyagban olvasható. Az alábbi oldalakon erről olvashat a múlt iránt érdeklődő olvasó.

A Szerzői Jogvédő Hivatal megkereste a Taxis Kamarát, hogy a taxikban történő zenehalgatás okán hangszórónként és havonta 200 Ft- jogdíjat fizessenek a taxisok. Sőt, kompromisszumként felajánlották, ha a díjat a kamara mindenkitől beszedi, ezt az összeget évi 1000 forintra “leviszik”. A kamara természetesen ezt nem vállalta, ám az igény még sokszor megjelenik majd az évek során. Tovább