Az 1990-es évek elején a fővárosban több mint 20 ezer taxis próbált megélni. Többségüknek ez nem sikerült. Így az érdekképviseletek a létszám korlátozását kérték a jogalkotóktól. Megkapták, ám egy taxisokat képviselő (?) szervezet tagsága nevében az Alkotmánybíróságnál támadta meg a jogszabályt és nyert. Ötvenen sem voltak. A taxisok viszont – országosan mintegy 30 ezren – kaptak tanfolyamokat, vizsgákat, adattárolós órákat ENSZ EGB előírást autójukra. Ez volt az “ára” a szabályozásnak. Amiből a lényeg, a létszámkorlátozás maradt ki a Taxisok Szabad Szakszervezetének köszönhetően. Sokan kérdezték, minek az érdekképviselet, ha ez az eredmény? Nos, Kellner Ferenc a Magyar Taxis Szövetség új elnöke megpróbálja a kérdést megválaszolni. Aki pedig azt hinné, hogy a jelenleg taxizóknak ez már csak olvasmány, azoknak érdemes a jelenlegi fix hatósági árra gondolni. Ennek is ára volt: sárgítás, autóéletkor, méret stb.
Bejegyzés
Nemrég ismételtük azt az 1995-ös levelezést, mely a 8. kerületi önkormányzat által egy taxiscsoportnak kiutalt taxiállomásról szólt. Ebben szerepel az is, hogy az önkormányzat saját döntését visszavonja, és a 32-esek terén lévő területen ennek a drosztnak használatát minden taxis számára lehetővé teszi. Ám a taxisok a döntést megfellebbezték és a korábban megjelent írást is nehezményezték. Tovább
1994-ben megjelent az új “kamarai törvény”. vagyis a vállakozások KÖTELEZŐEN kamarai tagokká lettek, és ez bizony pénzükbe került. Kiderült, hogy a tagdíjat 1995-től kell fizetni. A taxisok a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) kötelékébe kerültek. Ezzel párhuzamosan a korábbi kamarai elnevezéseket meg kellett változtatni. Így a Taxis Kamara átalakulása is megkezdődött szövetséggé. A cikk 1995-ös megjelenésekor a BKIK-nak még se székháza, se irodája nem volt. Tovább
A “fénykorában” közel 1500 taxis tagot számláló Budapesti Taxisok Ipartestülete (BTI) elnöksége javaslatban fordul az ország taxisokat tömörítő érdekképviseleti szervezeteihez egy egységes taxis képviselet létrehozása érdekében. Ezen írásban egy igen részletes összegzés található a korábbi érdekképviseleti szerkezetről, melyet talán a jelenkor taxisai is szívesen olvasnak saját múltjukról. Kezdve a ’80-as évek kötelező KIOSZ tagságától a BTI megalakulásán keresztül a Taxisok Budapesti Kamarájáig. Majd megalakult sok más mellett az (országos) Taxis Kamara is. Szóba kerülnek a taxisok hátán felmászó “hordószónokok”, akik óriási károkat okoztak tevékenységükkel. Az írás végén számos megoldandó kérdést is felsorol a BTI elnöksége, melyek egy része azóta megoldódott. Tovább
A hatósági rögzített, vagy maximált ár nem megvalósítható, az átalányadózás bevezetése nem indokolt, a személygépkocsik üzemeléséhez szükséges bármilyen üzemanyag után fizetett áfa nem visszaigényelhető, mint ahogy az autó áfája sem az. Ez az akkori pénzügyminiszter levelében szereplő hozzáálás szerencsére évtizedek múlva változott, ám a Taxis Kamara főtitkára, Kellner Ferenc, azért válaszlevelében néhány ellentmondásra is felhívta az akkori pénzügyminiszter figyelmét. Tovább
1990-re az országban mintegy 30 ezerre becsülték a taxisok számát, és ebből – jobb híján – több mint 20 ezren a fővárosban próbáltak valahogy megélni. Aki elvesztette munkáját – abban az időben sok százezren – és jogosítványa is volt, annak a hivatalokban kivétel nélkül a taxizást ajánlották. Igény ennyi személyszállítóra természetesen nem volt, így erős harc dúlt minden fuvarért. A fuvarközvetítők – ekkor még igen nagy számban voltak – létrehoztak egy olyan egyesülést, mely a “szabadpiacot”, vagy ahogy akkoriban mondták, a “szabad rablást” próbálta keretek közé szorítani. Először az összes fővárosi taxitársaság és a budapesti szabadúszókat tömörítő BTI, majd a vidéki kamarák is csatlakoztak az érdekvédő szervezethez. 1992-ben – a Taxis Kamara hathatós támogatásával – megjelent a taxizásra vonatkozó jogszabály, mely jelentősen szigorított a taxizás személyi és tárgyi feltételein. Aztán megjelent az “igazi” taxisok “valóságos érdekeit” védő egyesület, rövidített nevén a VÁLTOÉE, és aláírásokat kezdett gyűjteni többek között az évek óta eredményesen tevékenykedő Taxis Kamara, a kötelező tanfolyamok és a vizsgák ellen, méghozzá jelentős kormányzati, politikai hátszéllel. A Taxis Kamara pedig a taxisokhoz fordult, próbálta megértetni, hogy a létszámot csökkenteni csak akkor lehet, ha megakadályozzák a szakmába való korlátlan beáramlást. A régi történet napjaink eseményeivel is mutat párhuzamot, hiszen az a legegyszerűbb, ha valaki feláll egy hordóra, és mindent, mindenkit elküld melegebb éghajlatra. Az ilyen hordószónokoknak mindig van sok követője… Tovább