Mennyit is kell a szállodai személyzet zsebébe dugni? Ezt korábban titokban beszélte meg a taxitársaság megbízottja és a szálloda valamilyen szintű vezetője. Az alábbi levélben a Benczúr Hotel vezetője ezt céges papíron írja elő. A követelések olyan nevetségesek, hogy a Taxiunió Kft. nevében válaszoló Sipeki József ironikus válaszban figurázza ki a leírtakat. Akár egy vicclapban is megjelenhetne az 1996-os évre elterjedő követeléslista.
Bejegyzés
1996-ban az osztrák hatóságok megelégelték a határon átívelő magyar taxis-szolgáltatást és bekeményítettek. Volt akinek az autóját is lefoglalták engedély nélküli tevékenységvégzésért. Tény, hogy a fellendülőben lévő határmenti fogorvosi szolgáltatásban már sok esetben a taxiszállítás is benne volt. Akár Ausztriába is, vagy onnan Magyarországra. Ez pedig “csípte” a sógorok szemét. Ebből hosszú évekig tartó bonyolult fuvarozás lett.
1995-ben a Magyar Taxis Szövetség nyílt levélben fordult az illetékesekhez az eldurvult drosztháborúk miatt. A torkon lőtt taxisról mi is megemlékeztünk itt, az archív oldalakon. Az 1996-os válaszok elolvasása után kiderül, a hazai jogi környezet szinte semmire sem ad lehetőséget. Pedig a taxisok saját ellenőreikkel is társultak volna egy tisztességes ellenőrzést végző hatósághoz. Sajnos az idősebbek nem véletlenül mondják: nemakarásnak nyögés a vége. A probléma 2021-ben is hasonló, az ellenőrzés, rendfenntartás megoldatlan.
Az idősebbek talán még emlékeznek Székely Feri “drosztbüféjére”. Az Asztalos Sándor utcai Főtaxi telephelyen az asztalokon terítő és virág várta a taxisokat, függetlenül attól, hogy éppen hova fizetik a tagdíjat. A másik tulaj, Angyal Tibor komoly vendéglátós múlttal társult be az akkor népszerű vállalkozásba. Azóta se telephely, se taxis büfé. Pedig sokaknak hiányzik egy ilyen találkahely, ahol a haverokkal saját környezetben lehetett beszélgetni.
A most online formában hétvégenként ismét megjelenő sorozatot Bálint Sándor muzeológus, a Közlekedési Múzeum főmunkatársa, a téma szakértője készítette kifejezetten a Taxisok Világa részére. 75 részes, 1991-től 2004 decemberéig közölt sorozata felölelte a fővárosi személyszállítás történetét az 1870-es évektől egészen 1947-ig. A múlt megismeréséhez jó szórakozást kívánunk! A szerk.
Fodor Pál taxis kolléga 84 támogató aláírással megkereste a létező összes olyan hivatalt, amely a taxizással 1996-ban foglalkozott. Nehezményezte többek között, a kötelező kamarai tagságot, azt, hogy e szervezet választására a taxisokat nem hívták el, de a tagdíjat visszamenőleg is beszedik. Az évek óta szinte lerágott csontnak számító téma, a taxiállomások kialakítása, azok rendje, és az ellenőrzés teljes hiánya, szintén része a levelezésnek. Bár a beadványra komoly pozícióban lévő személyek válaszoltak, a megoldás 2021-ben sem látszik.
“Kérem mondja el, tulajdonképpen miért kell önöket a vállalkozóknak törvényi parancsra eltartani?” Az első kérdés, melyet a lap a kötelező kamarai tagság bevezetése okán feltett a BKIK igazgatójának, Badacsonyi Istvánnak. Néhány év múltán, mikor a kötelező kamarai tagságot megszüntették, a taxisok visszasírták a Lajos utcai “egyablakos ügyintézést”, melyet a BKIK Közlekedés, Szállítás, Szállítmányozás Osztálya úttörőként elindított. Ebből a példából is jól látszik, nehéz olyan jót tenni, ami az egész közösség tetszését elnyeri. Ma már álmodozni sem érdemes arról, hogy egy irodában ingyen(!) minden papírmunkát elvégeznek, és a taxisoknak csak a kész engedélyekért, igazolásokért kell egy alkalommal a számukra kialakított irodába bemenni. Ahogy a bölcsebbek mondják, sikerült a fürdővízzel kiönteni a gyereket is.
A taxizás 1996-ban a főváros Kereskedelmi, Turisztikai és Fogyasztói Érdekvédelmi Bizottságához volt rendelve. A bizottság elnöke Rusznák Imre nyilatkozik a lapnak elképzeléseiről, terveiről, melyek többek között az árszabályozásra, a taxiállomásokat kezelő szervezet létrehozására, a drosztok kialakítására és rendjére, illetve a turisztikai elvárásokra vonatkoznak. Néhány dolog a ma taxisának is probléma maradt.
Oszlásnak indult holttest egy FIAT Regatta taxi csomagtartójában. Aztán szép lassan kiderült, a taxis, ha megszorult levette cipőjét, hogy ne piszkolja be a hálóhelyét, és befeküdt éjszakára a csomagtartóba. Aztán meghalt, de hetekig senki sem kereste. A történet nem egy távoli szegény országban zajlott, hanem Csepelen, a fővárosban, 1996-ban. Sajnos abban az időben sok kényszervállalkozó gondolta úgy, hogy jól megél majd taxisként. Neki sem sikerült.
Egy fővárosi (szabadúszó) magántaxis nyílt levelet írt, melyben kikéri magának a megbélyegző, rosszhiszemű állításokat, melyek a társaságokhoz nem tartozó taxisokat rablóknak, hiénáknak stb. állítja be. Sajnos valóban, e tekintetben az általánosítások voltak a jellemzők ezen időszakra. Ám az is igaz, hogy a szabadúszó taxisok egy része azért adott okot a megbélyegzésre.