Taxi közösségi tulajdonban – a múlt
A szocializmus főtaxis és volános évtizedei után 1982 januárjában vált lehetővé a magántaxizás. Szerencsésen egybeesett ez az időszak a CB rádiók elterjedésével, így kapcsolatot tudtak teremteni egymással a taxisok. Ezt ki is használták, adták-vették a fuvarokat. Idővel felmerült egy központ létrehozásának ötlete. És 1982 júniusában megalakult a Budataxi…
Először az Olimpia szálló emeleti takarítószer-raktárából szólt a Buda-1. De még hogy szólt! A Szabadság hely tetejéről elhallatszott egészen a Mátráig. A tagdíjszedés eleinte a Deák téren volt, szabályosan, zsebből zsebbe.
Ám ahogy nőtt a létszám, szükség lett egy irodára, ez lett a Reitter Ferenc utcában a Buda-2. Évekig jól elvolt a csapat. Később az akkori hatalom nem nézte jó szemmel, hogy itt van egy többszáz fős társaság autókkal, rádiókapcsolattal, de mindenféle hivatalos bejegyzés nélkül. Át kellett hát alakulni. Az akkori vezetés a kisszövetkezeti formát választotta.
Ezután felgyorsultak az események. Rendszerváltás, Taxisblokád, amiből a budások is tevékenyen kivették a részüket, átalakulás kft. formába, befektetők megjelenése. A Budataxit adták-vették, mígnem egy családi viszály következtében egyszerűen megszűnt.
Ám azok, akik ott voltak a kezdeteknél, az első öt-hat évben, nem felejtették el egymást. Bár egyre fogy a létszám, a csapat összejöveteleket, bulikat szervez. Itt aztán megy az anekdotázás, ebből szemezgettünk néhányat:
- Az első Buda-bálnak megadtuk a módját: nem kisebb helyen, mint a Hilton szálló báltermében rendeztük.
- Mi szállítottuk a Deep Purple tagjait néhány Mercivel a jugókhoz
- George Bush látogatása során az őt kísérő tengerészgyalogosok Budataxival utaztak. Egyikük hiányolta a klímát a Zsiguliban, mire a taxis hátranyúlt, letekerte az ablakot és vigyorogva így szólt: – „hángerien érkondésön”. A katona szakadt a röhögéstől…
- János Pál pápa látogatásakor is mi vittük a kísérőket és az újságírókat. Akkor láttam először közelről helikoptert. A pápa azzal utazott a repülőtérről, az Alkotás utcai teniszpályáig.
- Elnökünk esküvői menetével lezártuk az Andrássy utat. Elöl ment egy szirénázó rendőrmotoros (ő is cimbora volt). Nem kellett oda több rendőri biztosítás, elég volt 40-50 Budataxi…
- A budások uralták az éjszakát. A menő bároktól kezdve a legcsóróbb kocsmákig. Megjegyzem, ez utóbbiból jöttek a jobb fuvarok…
- Imádtuk a szombati esküvőket. A fehér autók már hetekkel előre le voltak foglalva. Volt, hogy egy díszítést egy nap két esküvőn is el lehetett sütni, bár a vége felé már elég kókadt volt…
- A rózsadombi elit mindig Mercit kért. Kivéve, ha lehullott néhány centi hó, mert akkor jó volt a Wartburg is. Az ugyanis fel tudott menni értük a hegyre…
- Szállítottunk pezsgőt házibuliba, cigit, ha elfogyott (annak idején nem volt egyszerű éjszaka cigarettát venni), bevásároltunk a rózsadombi művésznőnek, és reggelit készítettünk állandó (hölgy) utasunknak a lakásán, amíg ő fürdött.
- Szponzoráltunk filmeket – és szerepeltünk benne – emlékszel még a „Nyolc évszak” című sorozatra?
- Legendás diszpécsereink voltak: „Mutter” a tyúkanyó, „Maci” a nyugodt, „Pipás” a pipás, a mindig pedáns Palika, a mindig szétszórt Béla, Pócsi Sanyi a „Monoton-1” (ma már az égből vezényel), elnézést, biztosan kihagytam sokakat…
- Éjszakába nyúló Budagyűléseket rendeztünk az újpesti Dallos Ida művelődési házban (ma már a helyét is sóval hintették be…). Képesek voltunk hajnalig vitatkozni egy havi ötven forintos tagdíjemelésen, miközben a büfében patakokban folyt a sör – elköltöttünk rá többszáz forintot.
Az idő persze mindent megszépít. Voltak gondok is. Például néha akár 20-30 percet is várnunk kellett, míg fuvart kaptunk. Biztosan voltak torzsalkodások, sőt ellenségeskedések is, de szerintem ma már mindenki jó szívvel emlékszik vissza azokra az évekre. Ja, hogy harminc-negyven évvel fiatalabbak voltunk…?
-oli-