Az új évre való várakozás sokakban egyfajta rendezési vágyat indít be. Kiselejtezni a régit, helyet adni az újnak. Jómagam is így jártam: halomban álltak előttem a régi papírok, elévült számlák, semmire sem jó újságkivágások, megfakult fotók, mígnem egy 1990-es kártyanaptárra bukkantam (talán érthető a kissé viharvert külső, hiszen harminckét évig hányódott különféle fiókokban…) Középen a BTI, akkor még Budapesti Taxisok Ipartestülete néven, körülötte a négy legnagyobb taxitársaság Buda, City, Gábriel, Rádió (természetesen az abban az időben még „állami” Főtaxin és Volántaxin kívül)
Aztán ez az évszám még egy eseményre emlékeztetett: Mi is volt 1990-ben? Taxisblokád!
Így nagybetűvel, mert nekünk, akik akkor cselekvő részesei voltunk, nagyon sokat jelentett! Annak ellenére, hogy manapság mennyi mindent magyaráznak bele…
A Taxisblokád az összetartozást, mindenek feletti kitartást, magunkért való kiállást jelentette. Nem véletlenül csatlakoztak teherautósok, fuvarozók, egyéb iparosok. Nem véletlenül bírtuk a lakosság nagy részének egyetértését és támogatását. A közös cél mindenkit megmozgatott…
De hát mi volt ez az esemény, ami annyi mindenkit kivitt az utcára? A benzinár! Helyesebben fogalmazva üzemanyagár!
Erről megint csak eszembe jut valami, elnézést kérek a csapongásomért: szóval nem sokkal később egyik taxis vezetőt meginterjúvolta a televízió, ő pedig megpróbált választékosan fogalmazni, csak sajnos az energiahordozó és az üzemanyag kifejezések összevonásával volt egy kis problémája, ezért azt találta mondani: „emelkedett az üzemanyaghordozók ára!” Mire valaki felrikkantott: „drágább lett a marmonkanna?”.
Na de vissza az eredeti témához: üzemanyag. Nem az ár volt a felzúdulás kiváltó oka, hanem az áremelés mértéke. A kormány ugyanis 1990. október 25-én váratlanul 65 százalékos benzináremelést jelentett be (reggel még cáfolta, délben bejelentette), ami másnap már életbe is lépett, egy liter benzin ára pedig 34 forintról 56 forintra ugrott.
A telefonszámok még hatjegyűek és ma már szinte megjegyezhetetlennek tűnnek. Mégis nagyon sokan tárcsázták ezeken keresztül a kedvenc taxiközpontokat
Akkoriban „inflációs világ” volt, harminc százalék felett drágult minden. Éppen csúcson volt a nemzetközi olajár, a forint is gyengélkedett, ez két tényező pedig fölfelé vitte az árakat. Nehéz volt ebbe beletörődnie annak, akinek megélhetését, jövedelmét igen nagy mértékben befolyásolta, hogy mennyiért tankol…
Néhány nap után aztán kompromisszumos megállapodással ért véget a taxisblokád. Ennek értelmében nem egyszerre, hanem fokozatosan emelkedett az üzemanyagok ára (és emelkedik azóta is, rendületlenül…).
Talán érdemes némi összehasonlítást tenni mai helyzetünkkel. Az 1990-es 56 forintos literenkénti benzinár (maradjunk most már ennél a kifejezésnél, vonatkoztatva a dízelre is) mellett a havi átlagkereset 13.446 forint volt. Ebből a jövedelemből akkor 240 liter benzinre futotta.
Idén a legutóbbi kimutatott havi átlagkereset 503.500 forint, ebből 785 liter benzint tudunk vásárolni 641 forint literenkénti áron.
Ez persze most is jelentős tétel, de összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vagyunk, mint 1990-ben. Legalább is ami a keresetek és az üzemanyagár viszonyát érinti…
-oli-
