De meg is tudsz élni belőle?
Még mindig sokan alig várják a nyugdíjat, arra gondolva, hogy akkor legalább kevesebb járulékot kell fizetni, és még némi pénz is érkezik az államtól. Tehát kicsit könnyebb lesz dolgozni, kicsit több marad meg a bevételből. Attól tartok, végletesen félreértelmezzük ezt a dolgot…
A nyugdíj fogalmát valamikor az ipari forradalom időszakában dolgozták ki, és hellyel-közzel minden országban, ahol alkalmazzák, az alapelv ugyanaz. Vagyis az állam azzal honorálja a ledolgozott éveket, hogy idős korban ellátja polgárát, azért, hogy öregen, betegen ne kényszerüljön munkára megélhetése érdekében. Pihenjen, horgásszon, foglalkozzon az unokáival, vagy járja be a világot turistaként. Bizonyos országokban ez így működik. Bizonyos kereseti kategóriákban szintén. Mi pedig, ebben az országban és ebben a szakmában azzal azonosítjuk a nyugdíjat, hogy változatlan munkaintenzitás mellett legalább kevesebb járulékot kell majd fizetnünk…
Eleinte persze működik a dolog, mert bár idősek, de még erősek és egészségesek vagyunk. Legkésőbb ebben a szakaszban kellene megvizsgálnunk azt, hogy mi történne, ha csak a nyugdíj lenne! Ha valamilyen okból nem tudnánk folytatni vállalkozásunkat. A megszokott életnívón meg tudnánk élni csupán az államtól kapott juttatásból? Gyanítom, hogy 100-ból 99-en nem. Pedig mindenkinek el fog jönni az a kor, amikor már abbahagyni kényszerül szakmája gyakorlását. Az idő kegyetlen…
A tapasztalat azt mutatja, hogy aki egész életében dolgozott, pénzt keresett, az a nyugdíjban majdhogynem tönkremegy. Kialakított egy életstílust és azt kívánja folytatni idős korában is, csakhogy az kompromisszumok nélkül nem működik. Vagy az igényekből kell visszavenni, vagy tovább dolgozni. Esetleg a tartalékokat felélni (ha van…). Nálunk a helyzet még elkeserítőbb, hiszen abból a nyugdíjból, amit kapunk (sok-sok év minimálbéres járulékfizetés, vagy „katázás” után) nemhogy kompromisszumokkal, hanem sehogy sem lehet megélni. Egy átlagos taxis 2022-ben 80-100 ezer forint körüli nyugdíjra számíthat. Ez az összeg gyanítom hidegebb téli hónapokban még a gázszámlára sem elég. Hát még manapság! A megoldás: tovább dolgozni. Amíg lehet. De tényleg csak ez a megoldás…?
Többször írtunk már az öngondoskodás szükségességéről és ez a téma időszerűbb, mint valaha. A jóságos, gondoskodó állam már a múlté, magunknak kell megtennünk mindent, hogy idős korunk a nyugalom jegyében teljen és ne a pénzügyek miatti aggódással. Néha egészen megdöbbenek, hogy hetven körüli emberek azon mérgelődnek, hogy már nem kapnak hitelt a banktól. Ember gondolkozz! Milyen hitelt? Hát te örökké fogsz élni?! Éppen a fordítottját kell tennünk, ha békés öregkort szeretnénk magunknak. Megszabadulni a hitelektől, a tartozásoktól. Minden energiánkkal azon legyünk, hogy mire elérjük azt a kort, amikor nyugállományba vonulunk, már semmiféle tartozásunk ne legyen.
A hitelektől való megszabadulás mellett némi tartalékot is fel kell halmoznunk. Tudom, hogy ez kemény dió, mert a keresetnek mindig van helye. Aztán mire a megtakarításra kellene félretenni, már nem marad. Egy okos embertől tanultam azt a módszert, hogy a megkeresett pénzből először a megtakarítási számlánkra fizessünk. Minden más csak ez után következzen!
Minél idősebbek vagyunk, annál gyorsabban megy az idő. Az a néhány év a nyugdíjas korig hamar eltelik. El kellene érnünk, hogy ne álljunk ott hitelekkel terhelten, megtakarítás nélkül…
-oli-
