Hogyan számítják?
Oly sokszor leírtuk már, és ma is igaz: öregszik a szakma. A taxis vállalkozók jelentős része nyugdíjas, vagy nyugdíj előtt áll. Ez utóbbi kör számára lehet fontos, hogy mennyi nyugdíjuk lesz, és azt hogyan kalkulálják.
Először egy elterjedt tévhitről: nem igaz az az állítás, hogy a nyugdíjat a legutóbbi öt év jövedelme alapján számítják. Az viszont igaz, hogy az utolsó öt év jelentősen befolyásolhatja a majdani nyugdíj összegét.
A nyugdíjszámítás valójában a teljes életpálya vizsgálata alapján történik, azzal a kiegészítéssel, hogy jövedelmeket csak 1988 január 1-től vesznek figyelembe. Talán sokan emlékeznek még rá, ez volt az a dátum, amikor bevezették a személyi jövedelemadót. Voltak ugyan vállalkozók, akik már e dátum előtt is működtek, kisiparosnak nevezték ezt a kört (nem volt ám túl nagy a választék: lángossütő, cipész, zoknikötő, stb. – na és persze a taxis). Nos, ők abban az időben úgynevezett „kivetéses” adót fizettek. Vagyis az állam megállapított egy összeget, és aztán a jövedelemtől függetlenül az azonos szakmában működő kisiparosok ezt fizették. Taxisként annak idején 19 ezer forintot. Nem havonta, évente…
Egyszóval itt elválik a tényleges szolgálati idő fogalma – ami az egész munkával töltött időszakot jelenti, és a jövedelemszámítás időszaka, ami 1988-tól érvényes. A teljes szolgálati idő kiszámításához összegeznek minden olyan napot, amelyet a nyugdíjigénylő az igénylés napjáig biztosítási jogviszonyban töltött. Az elismerhető napok számát el kell osztani 365-tel, és így kapott értéket lefelé kell kerekíteni egész számra. A tört évek nem vehetők figyelembe, így megfontolandó lehet, hogy akinek csak kevés jogviszony hiányzik egy újabb teljes évhez, az még „rádolgozzon”. A szolgálati idő befolyásolja a nyugdíj összegét: minden egész évhez tartozik egy bizonyos százalékos szorzó, amellyel az életpálya során megszerzett havi nettó átlagkeresetet kell majd megszorozni.
Az életpálya során megszerzett összes jövedelemből egy komplex metódussal számítható ki az egyéni átlagkereset. Elsőként a bruttó keresetekből nettó kereseteket kell számítani (az adókat és járulékokat levonva). Ezt követően a kapott kereseteket át kell számítani mai értékre, ezt a folyamatot nevezik „valorizálás”-nak. A valorizálás során minden évi keresetet meg kell szorozni az adott évhez tartozó valorizációs szorzóval. Ezeket a szorzókat évente frissítik az átlagbér alakulása alapján. Az így kapott, valorizált nettó keresetekből végül havi átlagot számítanak: ez lesz az életpálya során megszerzett havi nettó átlagkereset, amit majd a fent említett szolgálati időhöz kapcsolódó szorzó befolyásol. Az induló nyugdíjat ezt követően évente emelik a központi költségvetésről szóló törvényben tervezett inflációval megegyező mértékben, bizonyos esetekben pedig további korrekciókat is alkalmaznak.
Mindazonáltal e fenti folyamat egy végtelenül leegyszerűsített leírás – a nyugdíjszámítás szinte már egy külön szakma.
A statisztikák szerint az átlagnyugdíj 2021-ben havi 154 000 forint. A nyugdíjasok közel 60 százaléka sajnálatosan ennél alacsonyabb összegből kénytelen megélni. Igen, te is így fogsz járni, ha évek óta a minimálbér után fizeted járulékaidat. Vagy ha katás vagy.
Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy olyan alternatív pénzforrásokat is építs ki, amely idős korban érdemi jövedelemkiegészítést eredményezhet (és itt nem arra gondolok, hogy majd nyugdíjasként tovább dolgozz a végkimerülésig…).
– oli –
