„Naponta kell egyensúlyozni aközött, hogy az ügyfeleknek a legjobb szolgáltatást adjuk, és aközött, hogy a sofőrökkel szemben is igazságos legyen a fuvarleosztás. Szigorúnak, de igazságosnak kell lenni.
Fontos, hogy a sofőrök bízzanak a rendszerben. … a sofőrök beírják a helyzetüket és a számítógép választja ki a kocsit. A cím egy kijelzőn jelenik meg. Az operátorok (diszpécserek) a jövőben el fognak tűnni, amint a számítógépek teljesen átveszik az uralmat.
Jelenleg azért ülnek ott, hogy ellenőrizzék a számítógépeket és lebonyolítsák a társalgást. … Ha valaki egy nap háromszor nem fogadja el a kiosztott címet, kizárják a rendszerből, és meg kell indokolnia, miért utasítja vissza a fuvarozást.
Másfelől azok, akik kis helyi fuvart kaptak, a következő órában előre lesznek sorolva a városkörnyéki, és vonzáskörzetbe irányuló fuvaroknál. … A terület olyan nagy, hogy néha igen nehéz megfelelő időn belül kiállítani egy kocsit.
Ha az ügyfél elfogadja a hosszabb várakozási időt, az ilyen fuvarokat elvállaló sofőrt is elsőbbségi listára helyezik a következő órákra”
– írta a Taxisok Világa magazin 1995-ben (!), 30 évvel ezelőtt (!!!) a sidney-i taxiszolgáltatásról…
Aki a lapot szemlézte és az írást megosztotta a jelenkorral:
-oli
