Hogyan kezeljük?
Bevételnek számít-e a borravaló átalányadózó és katás egyéni vállalkozó esetén? Külön kell kezelni, vagy hozzácsapni a vállalkozás bevételéhez? Kell róla nyilvántartást vezetni? Megannyi kérdés, kevés válasz…
Egyre kevesebb az a szakma, ahol a borravaló adása egyáltalán szóba kerül. Az egészségügyben hálapénzt már nem szabad adni és elfogadni. A vendéglátásban egyre több helyen alkalmazott „szervízdíj” általános vélemények szerint a borravalót hivatott kiváltani. Jószerivel már csak a fodrásznál és a taxiban működik úgy-ahogy a borravaló adása.
Az egyéni vállalkozók adózását szabályozó személyi jövedelemadó törvény nem nyújt sok támpontot. A 10. számú mellékletének bevezető mondata értelmében a tevékenység keretében azzal összefüggésben szerzett vagyoni érték a vállalkozás bevételét képezi, az adóalapba beszámít, külön kezelni nem kell. Tehát például a pénztárgépbe a borravalóval növelt viteldíjat kell beütni. Ebben az esetben külön nyilvántartást sem kell vezetni róla.
Más az eljárás, ha az utas számlát kér. Alaphelyzetben ugyanis borravalóról nem szabad számlát adni, hiszen az nem a teljesítés ellenértéke, hanem az ügyfél megelégedettségének kifejezése. Miután azonban az általában adott borravaló mértéke ma már minimális a viteldíj mértékéhez képest, jószerivel csak a következő százasra vagy ezresre való felkerekítés történik, talán nem követünk el túl nagy hibát, ha a számlában szerepeltetjük. A személyi jövedelemadóról szóló törvény nem ad ebben segítséget; a „borravaló” kifejezés mindössze egyszer szerepel benne, akkor is vendéglátással kapcsolatban.
Talán az lenne az igazán szabályos minden szempontból, ha a kedves utas az utazás végén kérne egy elszámolható számlát a pontos viteldíjról, aztán a borravalót külön, a saját pénzéből tenné hozzá. Találkozunk ma még ilyesmivel…?
-oli-
