Legutóbbi – nyugdíjakkal foglalkozó – írásunk nyomán érkezett egy kérdés olvasónktól: „Ma mennyi nyugdíjat kap egy Katás?” Bár a kérdés egyszerű, a válasz már korántsem az…
A nyugdíjak megállapítása több tényezőtől is függ. Talán a legfontosabb a szolgálati idő hossza. Ez az az időszak, ami alatt nyugdíjjárulékot fizetett az adózó. Itt ketté kell bontani az alkalmazotti- és a vállalkozói létet. Alkalmazottként a munkáltató bejelentése nyomán, vállalkozóként a bejelentés és a befizetés nyomán keletkezik szolgálati idő.
Vállalkozóként tehát kevés a bejelentés, a járulékot fizetni is kell!
Speciális helyzetben vannak a katás vállalkozók. Ez az adózási forma ugyan nem különíti el tételesen a járulékfizetést, de vélelmezi azt. Viszont a „normál” járulékoknál alacsonyabb mértékben. Még a minimálbér után fizetendő járulékoknál is sokkal alacsonyabban. Így fordulhat elő, hogy egy normál szolgálati év ma két „katás évvel” egyenértékű (a számítás ennél persze bonyolultabb, de a nagyságrendeket jól érzékelteti).
Az általános nyugdíjjogosultság a betöltött 65. életévben érhető el. Fentiek nem azt jelentik, hogy a katásoknak tovább kell dolgozniuk, hanem azt, hogy a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idejük lesz kevesebb.
Egy nagyon leegyszerűsített példával hadd éljek: adott két vállalkozó, mindketten elérték a 65. életévüket, egyikük katás, másikuk átalányadózó. Tíz évvel ezelőtt mindkettőjüknek 40 év szolgálati idejük volt. Ma, nyugdíjbamenetelükkor az átalányadós vállalkozónak 50 év szolgálati időt ismernek el (ritka, de van rá példa), míg katás barátjának talán csak 45 évet. A nyugdíja nyilván ennek megfelelően alakul.
A másik fő tényező, amit a nyugdíj megállapításakor figyelembe veszek, a valorizált kereset. Ez leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a mindenkori jövedelmet az aktuális pénzromlásnak megfelelően minden évben felszorozzák egy megfelelő szorzóval. A jövedelmeket csak 1988-tól, a személyi jövedelemadó rendszer bevezetésétől veszik figyelembe, az ez előtti időszakból csak a szolgálati idő számítódik. A valorizált jövedelemből levonják az adót és a nyugdíjjárulékot, és az így kapott nettó bérből számítják a nyugdíjat a szolgálati idő figyelembevételével. Azonos jövedelmek esetén minél több a szolgálati idő, annál magasabb lesz a nyugdíj.
Katások esetében a jövedelem is extrém alacsony, hiszen számított mértéke még a mindenkori minimálbért sem éri el. Ezért pontos számadatok nélkül is kijelenthető, hogy mind a jövedelem alacsonyabb mértéke, mind a szolgálati idő rövidebb időtartama miatt a nyugdíj összege a megélhetéshez kevés lesz. Nagyon kevés…
-oli-
