Emelkedtek a fővárosi taxitarifák. Ráadásul az eddigiekhez képest elég tisztességes mértékben. Vajon hogyan fog ez hatni ránk?
Mi, öreg rókák már tudjuk jól, hogy minden csoda három napig tart. Minden tarifaemelés fuvarszám-visszaesést okoz – egy ideig. Lehet ez egy-két hét, egy-két hónap, de annál semmiképpen sem több. Ma, aki a taxit igénybeveszi, az megengedheti magának. Megengedhette a régi tarifával, és megengedheti az újjal is. Akinek pedig nem telik erre a szolgáltatásra, azt nem rengette meg a díjemelés – már évek óta nem utazik taxival…
Feltételezzük tehát, hogy az igény egy idő után nem csökkent. Ha egy átlagosan 7 kilométeres fuvart veszünk, az eddig 3.200 forintjába került utasunknak, ma ugyanez 4.300 forint. 33-34 százalékos növekedés. Ha eddig havi 500 ezer forint volt a bevételünk, most ugyanannyi munka mellett bátran számolhatunk 650-670 ezer forinttal. Ha az eddigi átlagunk 800 ezer forint volt havonta, az új tarifával máris túllépjük a bűvös, egymillió forintos határt.
Katásként ez nem gond, feltéve, hogy vannak gyengébb hónapok, és nem haladjuk meg az évi 12 milliót. Átalányadósként azonban már érdemes számolgatni, hiszen havi egymilliós bevétel felett már a járulékaink is emelkedhetnek!
Mi tehetünk? Trükközünk a bevételekkel? Ez ma már nagyon nem ajánlott! (eddig sem volt az…) Kevesebbet dolgozunk? Na ez már járhatóbb út! Ha jövedelmünk eléri azt a szintet, ami már biztosítja a normális megélhetést, sőt még némi tartalék is marad, ne hajszoljuk a pénzt! Töltsünk több időt a családdal, a gyerekekkel (és ismerve a taxisok korelosztását – az unokákkal). Hódoljunk hobbinknak, vagy találjunk újakat. Ne a mindenáron való anyagi gyarapodás lebegjen a szemünk előtt, mert annak egészségünk láthatja kárát…
-oli-
