Tisztelt Kollégák!

Valahogy minden napra akad  kalandom, s ami rovatunkhoz kapcsolódik, legott megosztom a nagyérdemű olvasó közönséggel. Történt ugyanis, hogy meghívást kaptunk egy társasági összejövetelre, a Rozmaring vendéglőbe, Óbudán, a Duna parton. A helyet ismerjük, régi jó megrendelőnk az étterem, illetve vendégei is. Immáron 30 éve szolgálják ki az éhes közönséget, kiváló eredménnyel.

Nos, itt és most előre megrendelt ételeket kaptunk, melynek minőségével meg voltunk elégedve, jelesül: Újházi tyúkhúsleves, illetve fatányéron felszolgált frissen sültes vegyes tálak tolakodtak asztalunkon. A nagy forgalom ellenére  az ételek frissek voltak, s a kiszolgálás is gyors és udvarias volt. Ekkor vettem a bátorságot, és kértem, válthassak pár szót a séffel.

Készségesek voltak, s így megismerhettem Demeter Zsolt séfet, illetve az üzletvezetőt, Fodor Zoltánt is. Fodor úrral néhány szót beszélgettünk a vendéglátásról, mikor is megtisztelt egy kóstolóval, s részemre felszolgálták a főnök saját készítésű  füstölt csülkös bablevesét, ami igazi házi ízeket adott, sűrű volt, ízletes, s a beltartalom igen jól el lett találva, a hús omlott a szájban.

Megköszöntem a megtisztelő figyelmet, s még ekkor is ért meglepetés, mivel az egyik pincér elém csempészett egy kehely madártejet, ami törtmandula-szórást kapott. Mit is mondhatok, a további jéghideg csapolt söröknek már alig maradt hely, de egy kellemes élménnyel gazdagabban térhettünk haza. Fuvar után erősen javaslom a hely meglátogatását, s ha pillantást vettek étlapjukra, nos, van miből válogatni. Köszönet  a személyzetnek. s hogy ne feledjem, a pazar kilátást megemlíteni a Dunára, a szigetre, illetve a várra, mint vizuális élmény, méltatandó.

Ezek után főzzek is valamit szerényen: egyik este  összeraktam egy tejszínes-gombás sertésragut, párolt rizzsel.

Miközben a sertés lapockát, /combot/ csíkokra vágtam, megfuttattam kevés liba zsíron egy fej apróra vágott hagymát. Ezen aztán pirítottam-pörköltem a húst, saját levét kiadva, kevergettem. Kapott sót, borsot, fokhagymát s  reszeltem hozzá kevés friss gyömbért is. Mikor puhulni kezdett, szórtam reá bőségesen aprított csiperkét, ami szintén kiadta a levét, így sok pótlást nem igényelt. A végjátékban egy kis kanál piros paprika belekeverése után behabartam tejszínbe kevert liszttel, de csak módjával. Tálalásnál párolt rizskorong köré helyeztem a ragut, kissé csinosítottam, s imígyen tálaltam.

Tehát tisztelt olvasó, nem feledhetjük, hogy egy jó vendéglő sokat ér, de a házi koszt sem megvetendő! Én mindkettőt javaslom erősen.

S további jó étvágyat kívánok:

Soós István ex City 22, a fakanalas