1993. június 30-án a Fővárosi Autótaxi Vállalat az Állami Vagyonügynökség döntése alapján részvénytársaságként folytatja tevékenységét. Erről Angyal László vezérigazgató tájékoztatta – többek között – a Taxisok Világa olvasóit is. Tovább
Az 1992-es, a taxizást szabályozó rendelet előírásai ellen aláírásokat gyűjtő szervezet, a Vállalkozó Taxisok Országos Érdekképviseleti Egyesülete, és annak elnöke, Simon D/arázs/ László egységes taxistársadalom létrehozását ígérte. A tagságtól elvárt havi 1000 forintos tagdíj több mint a duplája volt az akkor “megszokottnak”. Meg az a 10 ezer forintos éves díj sem volt elhanyagolható összeg, melyet e mellett a tagoknak fejenként be kellett fizetni a rendeletben előírt kezességvállalás okán, ami ellen valamiért a VÁLTOÉE vezetője sem szervezett tiltakozást. Érdekes volt, hogy a közlekedési miniszter, aki a taxisokra vonatkozó rendeletet ellen tiltakozókat támogatta, saját kormánya korábbi döntésével ment szembe, hátha ez a sok taxis majd a választásokon mindezt értékeli. Az eredményt ismerjük… Tovább
A most online formában hétvégenként ismét megjelenő sorozatot Bálint Sándor muzeológus, a Közlekedési Múzeum főmunkatársa, a téma szakértője készítette kifejezetten a Taxisok Világa részére. 75 részes, 1991-től 2004 decemberéig közölt sorozata felölelte a fővárosi személyszállítás történetét az 1870-es évektől egészen 1947-ig. A múlt megismeréséhez jó szórakozást kívánunk! A szerk.
1990-re az országban mintegy 30 ezerre becsülték a taxisok számát, és ebből – jobb híján – több mint 20 ezren a fővárosban próbáltak valahogy megélni. Aki elvesztette munkáját – abban az időben sok százezren – és jogosítványa is volt, annak a hivatalokban kivétel nélkül a taxizást ajánlották. Igény ennyi személyszállítóra természetesen nem volt, így erős harc dúlt minden fuvarért. A fuvarközvetítők – ekkor még igen nagy számban voltak – létrehoztak egy olyan egyesülést, mely a “szabadpiacot”, vagy ahogy akkoriban mondták, a “szabad rablást” próbálta keretek közé szorítani. Először az összes fővárosi taxitársaság és a budapesti szabadúszókat tömörítő BTI, majd a vidéki kamarák is csatlakoztak az érdekvédő szervezethez. 1992-ben – a Taxis Kamara hathatós támogatásával – megjelent a taxizásra vonatkozó jogszabály, mely jelentősen szigorított a taxizás személyi és tárgyi feltételein. Aztán megjelent az “igazi” taxisok “valóságos érdekeit” védő egyesület, rövidített nevén a VÁLTOÉE, és aláírásokat kezdett gyűjteni többek között az évek óta eredményesen tevékenykedő Taxis Kamara, a kötelező tanfolyamok és a vizsgák ellen, méghozzá jelentős kormányzati, politikai hátszéllel. A Taxis Kamara pedig a taxisokhoz fordult, próbálta megértetni, hogy a létszámot csökkenteni csak akkor lehet, ha megakadályozzák a szakmába való korlátlan beáramlást. A régi történet napjaink eseményeivel is mutat párhuzamot, hiszen az a legegyszerűbb, ha valaki feláll egy hordóra, és mindent, mindenkit elküld melegebb éghajlatra. Az ilyen hordószónokoknak mindig van sok követője… Tovább