Tisztelt Kollégák!

Töltött káposzta

 

Nem sokat kellett gondolkodnom, hogy mit is főzzünk, adta magát a helyzet. Mivel a család töltött káposztát kívánt, hát akkor légyen úgy, s ha főzöm is, írom is.

A töltött káposztát sokféle recept szerint főzik az ország bármely táján, sőt, ahány ház, konyha, annyi szokás. Ezzel nincs is semmi hiba, a végeredmény számít, finom legyen, jó étvággyal fogyasszák.

Most az következik, ahogy itt és most magam készítettem.

Nem túl nagy adagban gondolkodtam, de így sem kevés.

Fél kiló darált sertés combot vettem alapul, s egy kiló savanyú káposztát.

Némi füstölt  szalonnát apróra kockáztam pirítottam, s fonnyasztottam  véle egy fej hagymát, 4 gerezd fokhagymát. Ha van kolozsvárid otthon, ne sajnáld belőle. Közben kimértem 10 dkg rizst, s ezt beáztattam forró vízbe.

No, itt megjegyezném, hogy ezt ajánlják többféle verzióban is. Van, aki előfőzi, van aki nyersen keveri bele a húsba, itt szabad a választás. Mivel legalább másfél órát illik főzni, biztos, hogy puha lesz minden.

Szóval, áztattam, majdan kezdődött a bekeverés, a darált húst sóztam, borsoztam, kapott még némi majoránnát, némi köményt, kis kanálnyi piros paprikát, s egy nyers tojást. Ezt kissé összeforgattam, majd jött hozzá a leszűrt rizs is.

Jól összedolgozzuk a masszát, mintha kolbász töltelék lenne.

Most jön a káposztás része a műveletnek. Jómagam itt vegyes megoldást választottam, a savanyú káposzta hagyományosan vecsési, és egyszer átmostam, lecsurgattam.

A leveles káposzta már egy kisebb fej édes káposzta volt, ezt egyben megabáltam, /blansíroztam/, majd még langyosan leveleire bontottam. A leveleket megtöltöttem egy jó kanálnyi húsos péppel, s szépen felgöngyöltem, s egy tálon sorba rendeztem. Induló anyagomból így 16 gombóc lett. Egy nagyobb fazekat vettem kézre, az aljára dobtam pár szalonnabőr darabot egy réteg káposztát, majd egy sor tölteléket. Közben kapott kolbászkarikákat és füstölt csülök darabokat is. Így rétegezve, még javítottam némi babérlevelekkel, s egész borsot is szórtam reá itt-ott. Az edény megtelt, anyag elfogyott, felöntöttem vízzel, s elkezdtem forralni.

Másfél órát áldoztam rá, nem túl erős rotyogással. Van, aki ekkor be is fejezi, van, aki még berántja, tejfölösen, vagy nem, paradicsomosan, vagy nem, paprikásan, vagy nem. Ki, hogy szereti, szokta, tanulta.

Itt az én megoldásom akképpen történt, hogy egy gyenge rántást készítettem, kevés piros paprikával, s némi sűrített paradicsommal, amit ráöntöttem a káposztára. Van, aki itt előbb kiszedi a gombócokat, úgy rántja be a levet, s visszahelyezi később a lébe az anyagot. Itt én vettem a bátorságot, és ráöntöttem, így sűrítvén, s gyenge rázogatással, valamint óvatos keveréssel oldottam meg a feladatot.

Nos, így készen is valánk, a külszín rendben vagyon, lényeg a belbecs.

Tálalás után tejfölöztük gazdagon, s mit is mondjak, mindenki két nagy tányérral fogyasztott, igen rövid idő alatt. Ez azért jelzésértékű, valószínűleg jó lett. Az élvezeti értéken emelt a hozzá kínált friss puha kenyér, s magam megkóstoltam mellé az „év első borát”, amit a korai szüreten készítettem, már első fejtés és derítés után elég jól letisztult, egy száraz asztali rozé lett.

Szóval, a töltött káposzta nem feltétlenül ünnepi menü, érdemes főzni, kicsit munkás, de megéri a fáradságot.

Jó munkát, jó étvágyat kívánok:

Soós István ex City-22, a fakanalas