Tisztelt Kollégák!

Az elmúlt napokban kirándultunk Hollókőre, s ottani sétánk során szembe jött velem szlogenem, jelképem, a fakanalas házban, a fakanál. Nem tudtuk kihagyni, kaptam is az asszonytól egy kisebb darabot, persze nem a legnagyobbat, mert az már van, de gondoltam, megörökítem az utókor számára.

 

Nos, osztán itt van a következő feladat, a gyümölcs és szőlő szüretelése, ezzel is van dolgom bőven.

Azért főztem is, s ha már szőlő is van, hát belekombináltam az ebédbe.

Akadt némi lazacszelet és garnéla, amit olíván, fokhagymásan lepirítottam, a lazacot csak egy kissé, éppen csak a bőre legyen ropogós.

Mellé pirítós készült, s hogy a szőlőt leszemeztem, ebből  készült egy tejszínes szőlő mártás, a hal mellé. Itt jelezném, a lazac, miként a többi halak is, bő sózást igényel, s a rák szereti a fokhagymát, de csak az utolsó percben, hogy friss legyen, ne égjen meg.

Sok szót nem vesztegetünk, ez az étel is hamar elkészül.

Azért a mártást ki ne hagyjam, darab vajon futtatjuk pár percig a szőlőt, kap egy kanál mézet, s tokaji furmintot a bepárláshoz, majdan tejszínnel behabarjuk és kész, izgalmasabb lesz, ha csipetnyi fahéjat, némi citrom levet, s kevés reszelt citromhéjat főzünk bele.

Tehát jó főzést, jó étvágyat kívánok!

Soós István, ex City-22, a fakanalas