Tisztelt kollégák!

Ilyenkor, január vége felé, a nem túl hideg időben kirándultunk jó levegőn, s elméláztam a sokadik születésnapomon, hogy, s mint, töviről hegyire. Aztán abbahagytam.

Szívtam a friss hegyi levegőt, néztem a tájat, a vonuló szarvasokat.

Ez itt történt, Nógrádban, Taron jártam a Sztupánál, a buddhista imahelyen, majd a Szentkúti remetebarlangokhoz is felballagtam. Itt állítólag az 1300-as  években laktak is valóban remeték, hegyoldalba vájt kisebb barlangokban.

 

Aztán persze hazai pályán ismét csak főzni kellett, s lett leves is, meg sült is. Borsóleves készült, meg Lacipecsenye hagymás tört krumplival.

Következzen a borsóleves: a gyenge szárnyakat némi kacsazsíron pirítottam, adtam hozzá egy kicsi fej hagymát apróra vágva, meg egy gerezd fokhagymát is. Pirult, kevertem, majd hozzá jött egy szeletelt répa, s vagy 30 dkg. zöldborsó. Ezt tovább pároltam, egy kis vizet kapott, hogy le ne égjen. Fertály óra múlva egy kanál liszttel meghintettem, /stauboltam/ sóztam, borsoztam, kis kanál piros paprikát is adtam hozzá, valamint petrezselyem zöldet, s imígyen főztem tovább, felöntve alaplével. Ha nincs, jó a víz is, ekkor kaphat egy leveskockát is. Ha a borsó megpuhult, már készen is vagyunk, Illetve, aki szereti, szaggathat bele egy kis galuskát is. Egy tojás, só, kis víz s amennyi lisztet felvesz, kb. 2 kanállal. Ezt kikeverjük és a levesbe szaggatjuk.

Következett a pecsenye: volt itthon tarjaszeletem és karajszéle húsom is, amit szintén kacsazsíron, só, bors, fokhagyma kíséretében megsütöttem, kis fehér bor mellett pároltam, de csak addig, hogy ne süljön túl, jó szaftos maradjon.

Még egy kis piros paprika nem ronthatja el.

Krumplit főztem, apró kockára, majd dinsztelt hagymára vetettem, s úgy kevertem össze. Így meg is volnánk.

Ilyenkor télidőben erősen javaslom mellé a savanyú káposztát, a magas vitamin tartalma miatt, s aki szereti, hát csípős paprikát is.

Jó étvágyat kívánok 2022-ben is, január 22.-én

Soós István ex City-22, a fakanalas