Keseregnek az egri taxisok

Kevés a munka, jól jönne a segítség

Azt hiszem nincs olyan város, melynek taxisait ne érintené súlyosan az egy éve húzódó járvány. A forgalom átlagosan városonként 30-50 százalékkal esett vissza, az éjszaka pedig gyakorlatilag nem ad munkát a fuvarozóknak. Sajnos a tavaly tavasszal szinte elsőként kapott kormányzati segítség úgy tűnik most elmarad. Talán, mert a taxi nem tartozik a teljes kényszerszünetre ítélt vállalkozások közé. Vagy más okból, ki tudja? Így szinte mindenki a túlélésért küzd. Vannak, akik egyelőre sikerrel, de egyre többen fogynak ki tartalékaikból, rövid távú kölcsöneikből és abbahagyták a fuvarozást, vállalkozásuk tönkrement.  Megpróbáljuk olvasóinkat a kialakult helyzetről tájékoztatni, így Debrecen, Szeged és Kecskemét után, most az egri Taxi3 Személyszállító Egyesület elnökétől, Fülöp Sándortól kértünk információkat a helyi gondokról, problémákról.

Ahogy megtudtuk, a körülbelül 80 taxist számláló városban a Taxi3 mellett a City Taxi működik elérhető diszpécserközpottal. Létszámuk 25-30 fő körül van, a többiek szabadúszóként próbálnak megélni. A két cég tarifája 490/390/70 forint kilométerenként, amivel elégedettek lennének, ha lenne munka, de abból most itt is nagyon kevés van. Amikor rákérdeztünk, hogy tavaly óta mennyien hagyták abba a taxizást, Fülöp Sándor azt a meglepő választ adta, hogy a taxislétszám a városban nem csökkent.

„Az első hullámban több idősebb munkatársunk, akiknek az egészségét a vírus fenyegette, táppénzre ment, vagy nem dolgozott. De nem hagyták abba, fizették a tagdíjat is. Mi pedig szenvedtünk, fuvarszámunk az ötödére esett vissza. Nagyon nehéz időszak volt. Majd jött a nyár, amikor szinte teljes mértékben normalizálódott minden a városban, és ez a szolgáltatás is a megszokott módon működött. Így visszatértek közénk az idősebbek is. Eger egész évben idegenforgalmi célpont és a belföldi turizmus tavaly nyáron még erősödött is, annak ellenére, hogy a külföldiek elmaradtak. Vagyis, a két-három hónapos nyári időszakban egészen normális forgalmunk volt.”

Aztán jött az ősz, és vele a gondok is szaporodtak. A fuvarszám lefeleződött, a veszélyeztetettek megint visszavonultak, és ahogy megtudtuk, az oltásig már nem is tervezik az újrakezdést, mert féltik a saját és családjuk életét, egészségét. Az egyesület elnöke elmondta, „Jelenleg a kórházak, rendelők működnek a városban, így van valamennyi élet, de miután a hotelek, panziók, éttermek, szórakozóhelyek zárva vannak, megint nagyon kevés a fuvarigény. Egerben igen komoly bevételt biztosít a taxisoknak az idegenforgalom, melyből most már a belföldi kereslet is hiányzik. Itt, ellentétben például a fővárossal, nem jelentős a közületi megrendelések száma. Így elsődlegesen a lakossági igényekre hagyatkozhatunk. Ám miután szinte minden zárva, hívásunk is jóval kevesebb van. Amit mindemellett megszenvedünk, az az esti, éjszakai kijárási tilalom, ami miatt ez az időszak szinte teljesen lenullázódott. A kollégák, hogy valami bevételük azért legyen, átjöttek nappalra. Tehát a kevés munka is többfelé oszlik, mint korábban. Ezért az az érzésünk, hogy a hétfői zárással megint egy hasonló időszak következik, mint amit tavaly már egyszer átéltünk.”

Meglepetésként ért bennünket, hogy a belvárosba behajtásért beszedett évi 20 ezer forintból, illetve a szintén ennyibe kerülő drosztdíjból Eger város önkormányzata egy fillért sem engedett el. Ahogy hallottuk, egy ilyen tehermérséklő lépés inkább gesztusértékű lehetne, ha megtenné a város vezetése. Nyilván nagyon sok vállalkozó, vállalkozás szorul segítségre. Azt is könnyen be lehet látni, hogy fuvart nem tud biztosítani az önkormányzat, de azért a segítő szándék jól esne ennek a szektornak is. Ráadásul nem egy város már adott ilyen jellegű könnyítést a taxisoknak. „Egy ilyen helyzetben egy önkormányzattól elvárnánk némi lojalitást a vállalkozókkal szemben. Tehát nem az összegen van a hangsúly, hanem a gesztuson.”- mondta Fülöp Sándor. Egerben egyébként 3 taxiállomáson összesen körülbelül 25 autó fér el. Aki ide fuvar hiányában nem fér be, az például a vasútállomásnál „helyezkedik”. Azért fogalmazott informátorunk így, mert a XXI. században az egri vasútállomásnál nincs taxiállomás kialakítva, tehát „helyezkedni” kell. Sajnos ez a hiány egy olyan gondra mutat, amely például a fővárosra is jellemző. Nevezetesen, hogy a lakosság választott képviselői azt hiszik, hogy a taxisok felé tesznek gesztust azzal, ha valahol létesítenek nagy kegyesen egy taxiállomást. Pedig ez a világ szinte minden városában olyan szolgáltatásnak minősül, amit a lakosok számára az adott település biztosít. Mint például a tömegközlekedést, melynek, tetszik, nem tetszik, az egyének által igénybe vehető része a taxi is.  Ezt korábban az Alkotmánybíróság is így fogalmazta meg.

De térjünk vissza Dobó István városára.  A Szépasszony-völgyben ugyan van kétbeállásos taxiállomás, de ott most egy teremtett lélek sincs, és ahogy a helyzet alakul, egy jó darabig nem is lesz. Fülöp Sándor végül azzal zárta beszélgetésünket, hogy „Egyetértek azzal a mások által is megfogalmazott igénnyel, hogy ennek a szektornak most is valamiféle adókedvezményre lenne szüksége. Hasonlóra, mint amit az első hullámban kaptunk. Amiről nem mondom, hogy megoldotta minden problémánkat, de segített és e mellett szép gesztus is volt. Ha nincs számottevő bevételünk, legalább adózni ne kelljen a szinte semmi után.”

Tehát marad a halvány remény, hogy talán mégis lesz valamilyen kormányzati segítség. Továbbá, ha néhány hónapon belül valamennyire rendeződnek a dolgok, az ország ismét „nyit” legalább a belföldi turizmus irányába. Addig pedig marad a maszkviselés és a remény, ami ugye utoljára hal meg.

kó