Munkavállalói jogokat kaptak az Uber-sofőrök

Ha utas nincs is, de munkavállalói jogok fontosak a Briteknél

Hazánkban nem engedélyezett az Uber, ám azért nem árt a külföldi fejleményeket nyomon követni.

A legfelsőbb bíróság döntése alapján az Uber-sofőröket megilleti a jogszabályokban előírt minimálbér, a fizetett szabadság és a munkaközi szünet is. Ez egy fontos példa a megosztáson alapuló szolgáltatások jogi szabályozásában az Egyesült Királyságban.

Fontos döntést hozott nemrég az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága, amikor kimondta: az Uber-sofőrök munkavállalói jogokkal rendelkeznek.

2016-ban több sofőr keresetet nyújtott be Londonban az Uber ellen azt sérelmezve, hogy a társaság munkáltatóként kontrollálja a tevékenységüket, ugyanakkor nem biztosítja számukra a törvényben meghatározott alapvető munkavállalói jogokat. Az Uber álláspontja szerint az alkalmazás pusztán az azt használó londoni személyfuvarozó kisvállalkozók működését hivatott összehangolni. A per központi kérdése az volt, hogy az angol jogszabályok alapján az Uber-sofőrök munkavégzésre irányuló jogviszonyban állnak-e az Uberrel.

A jogerős döntés alapján az Ubernek a jövőben nemcsak a munkavállalói jogokat kell biztosítania, hanem taxitársaságként akár adófizetési kötelezettsége is keletkezhet.

A bírósági döntésben fontos szerepet játszott, hogy az applikáción keresztül folyamatosan ellenőrizhető a sofőrök munkavégzése, a fuvarokat értékelhetik a felhasználók, és a sofőrök nem válogathatnak utasok között. Mindezek fényében a bíróság véleménye szerint, miután a sofőrök bejelentkeztek az Uber alkalmazásába, kénytelenek voltak elfogadni az applikáció által generált munkát és nem volt lehetőségük saját ügyfélkör építésére.

A bíróság ugyanakkor nagy jelentőséget tulajdonított annak is, hogy az Uber teljesen egységesítette az általa nyújtott szolgáltatást. A fuvart igénybe vevők tehát valójában nem a platformon elérhető különböző ajánlatok közül választhattak, hanem egy egységes szolgáltatást vettek igénybe az éppen elérhető sofőröktől.

Ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az Uber-sofőrök egyértelmű alárendeltségben végezték a munkájukat, ez a függőségi helyzet pedig a munkajogviszony alapvető sajátossága.

A döntés nem jelent teljes munkajogi védelmet, de azt igen, hogy a sofőröket megilleti a minimálbér, a fizetett szabadság és a munkaközi szünet is – olvasható a hírügynökségi jelentésben.

A példa annyit jól szimbolizál – az Ubertól teljesen függetlenül –, hogy a fuvarozók jogsérelem esetén, ha összefognak, akár a szakszervezeten keresztül is érvényesíthetik érdekeiket, vagy akár – mint ez esetben – perközösség formájában, még a tőlünk eltérő jogrendben is lehetnek eredményesek.

Nem árt most is rögzíteni, a hazai taxis szervezetek, érdekképviseletek és a kamarák korábban nem az Uber megjelenését nehezményezték a magyar piacon, hanem azt, hogy rájuk semmilyen olyan törvény, jogszabály és rendelet nem vonatkozott, ami a többi taxisra viszont igen. Akár az adózási, akár a munkajogi, akár a műszaki előírások tekintetében. Tehát a hazai szabályozás kiterjesztése az Uberre helyes volt, hiába sírják vissza még a politikusok közül is sokan ezt a fajta „taxizást”.

Cash/fotó: Google