Egy apróság elég, és bukhatunk a kártyás fizetéssel

A külföldi bankkártyás fizetés kényelme vitathatatlan, azonban van, amire nem árt odafigyelni. Sokan épp ilyenkor követnek el egy alapvető hibát.

A tapasztaltabb utazók már tudják, hogy külföldi kártyás fizetéskor belefuthatunk egy fontos kérdésbe: egyetlen, másodpercek alatt meghozott, látszólag ártalmatlan döntés azt eredményezheti, hogy akár több ezer forinttal is többet fizetünk.

Külföldön kártyás fizetéskör a terminál gyakran felajánlja a lehetőséget, hogy hazai pénznemben (nekünk forintban) vonják-e le az adott összeget. A legtöbb ember jóhiszeműen megerősíti ezt a lehetőséget, egyszerűen azt gondolva, hogy ez a jobb opció. Valójában azonban a pénzváltás a kereskedőnél történik, nem pedig a saját bankunknál, ami lényegesen rosszabb átváltási árfolyamot jelent.

Ezt a szolgáltatást DCC-nek (Dynamic Currency Conversion), azaz dinamikus valutaváltásnak nevezik. Hátránya, hogy az átváltási árfolyamot a kereskedő vagy annak fizetési szolgáltatója határozza meg, és ez általában jelentősen kedvezőtlenebb, mint a saját banki árfolyamunk. A különbség akár az összeg jó néhány százaléka is lehet, ami egy drágább vásárlásnál vagy ATM-ből történő készpénzfelvételnél több ezer forintos többletköltséget jelenthet.

A bankok gyakran nem szólnak erről

A DCC egyes országokban a fizetési folyamat megszokott része, a bankok azonban gyakran nem figyelmeztetnek erre a problémára. Az ok? Nincs közvetlen hasznuk ezekből a tranzakciókból, ugyanakkor nem akarják megkockáztatni a kapcsolat megromlását a kártyatársaságokkal vagy a külföldi bankokkal, amelyek profitálnak a DCC-ből.

Ráadásul minél több ügyfél használja a drágább DCC-t, annál nagyobb forgalmat bonyolítanak a terminálok üzemeltetői, ami közvetve a bankok által felszámított díjakban is visszaköszönhet.

Fizetéskor vagy ATM-ből történő készpénzfelvételkor ne robotpilóta-üzemmódban pötyögjünk!

Ha a készülék felajánlja az elszámolást a hazai pénznemben, helyette mindig válasszuk a helyi pénznemet.  Ebben az esetben az átváltást a saját bankunk végzi el az alapárfolyamán, ami általában lényegesen kedvezőbb, mint a kereskedőé.

A mobilfizetés sem csodaszer

A mobiltelefonos, érintésmentes fizetések, mint a GooglePay vagy az ApplePay, általában külföldön is működnek, de nem hagyatkozhatunk rájuk száz százalékban. Európában megszoktuk, hogy szinte bármit kifizethetünk a mobilunkkal, de néhány országban még nincs kiépítve az infrastruktúra.

Például az USA-ban a mobilfizetés ugyan elterjedt a nagyvárosokban és az üzletláncokban, de a kisebb benzinkutakon, automatáknál vagy egyes éttermekben problémás lehet, a régebbi terminálok gyakran csak a fizikai kártya behelyezését vagy a chipet támogatják, az NFC-technológiát – amelyen a mobilfizetés alapul – viszont nem.

Ezért külföldi nyaraláskor jó, ha alaposan felkészülünk a fizetési módokból, és a biztonság kedvéért mindig tartsunk magunknál készpénzt is, mert egy utcai árusnál, kisebb boltban, vagy akár egy rendszert megtépázó vihar után könnyen előfordulhat, hogy csak a jó öreg ropogós bankókkal tudunk fizetni – számos helyen akár az EU-n belül is.

Forrás: firstclass.hu Kép: illusztráció