Hivatalok egymás közt – nem működik a kommunikáció?

A napokban már említettük, hogy néhány taxis egyéni vállalkozónál ún. „okmányellenőrzést” végez a kormányhivatal. Csak egy a kérdés: Miért?

 

Az ellenőrzést elrendelő szerv a vállalkozási székhely szerint illetékes kormányhivatal. A tevékenységi engedélyt kiadó szerv pedig a fővárosi, megyei kormányhivatal közlekedési hatósága. Ezek vajon miért nem beszélnek egymással..?

A kiadott engedélyek megkövetelik az ahhoz szükséges végzettséget. Vajon miért kell ezt újra és újra bizonygatnunk?

• A hivatal kéri a vezetői engedélyt – a másik hivatal ezt már ellenőrizte, és kiadta a Tevékenységi Engedélyt.
• A hivatal kéri az egészségügyi alkalmasság igazolását – azt is igazolta a másik kormányhivatal, és ennek kapcsán adott Tevékenységi Engedélyt!
• A hivatal kéri a Tevékenységi Engedélyt – de miért nem kérdezik meg a másik hivatalt, aki ezt kiadta?
• A hivatal kéri a Tevékenységi Engedély Kivonatot – a kivonat az éppen használt taxigépkocsira vonatkozik, kiadta szintén a másik kormányhivatal
• A hivatal kéri a taxis vizsga igazolását – ez a Tevékenységi Engedély kiadásának alapfeltétele, nyilván a vizsga meglétét is ellenőrizte a másik kormányhivatal.
• A hivatal kéri a vállalkozói vizsga igazolását – csak ismételni tudom önmagam: ha nem lenne ilyen vizsga, akkor Tevékenységi Engedély sem lenne!
• A hivatal kéri a PÁV2 igazolást – ennek hiányában sem kaphatna a vállalkozó Tevékenységi Engedélyt. De kapott, tehát ezt már a másik kormányhivatal ellenőrizte!
• Az már csak hab a tortán, hogy az irat szerint még azt is igazolni kell, hogy a vállalkozó betöltötte a 21. életévét…
• Kérik a székhely igazolását is mégpedig tulajdoni lappal, a többi tulajdonos és a haszonélvezők hozzájáruló nyilatkozatával, és két független tanú aláírásával.

 

A kormányhivatalok nyilván számítógépes kapcsolatban állnak egymással. A vállalkozó zaklatása nélkül, néhány kattintással képesek lennének ellenőrizni ezeket a dolgokat. De tételezzük fel, hogy nincs meg ez a kapcsolat. Ebben az esetben a következőképpen tudnám elképzelni a kommunikációt:

– Te Jucika, nézd már meg, hogy ennek a Kovács Bélának rendben van-e mindene! – kérdezné telefonon a székhely szerinti kormányhivatal.

– Micikém, várj egy kicsit … igen, minden rendben! – válaszolja a másik kormányhivatal közlekedési hatósága

– Köszönöm, akkor lezárom az ellenőrzést!

 

Ja, hogy ez túl egyszerű lenne…?

 

-oli-