Tisztelt Kollégák!

Elébben is összedobtam egy kis reggelit, ami állt legfőképpen tojásrántottából, amit így szeretek, ilyen közepes lágyan. Mellé akadt némi friss házi tepertő, meg némi “bóti kalbász”, amit csinosan tálaltam, oszt megjött a kedvem a további mókázáshoz a konyhában.

 

Nem is oly régen a piacon jártomban még kaptam kukoricát, amit megfőztem, vettem kétszer darált marha hátszínt egy tatárhoz, s kaptam kacsabőrös hájat is. Most az árakat ne firtassuk, mert csak a vérnyomásom bánná, inkább az elkészítéssel foglalkozom. A kacsazsírt kisütöttem, zsír üvegbe, tepertő kis tálba került. Néha bele csipegettem, mert ugye “nyomtató lónak nem kötik be a száját“, ahogy a szép magyar közmondás szól.

 

Megfőztem a kukoricát, s közben alapos fűszer adagolással bekevertem a tatár bífszteket is. Ehhez majdan kínálunk pirítóst s vajat ,ki hogy kedveli.

Még jött hozzá egy előre fűszerezett kacsamell rozéra sütve, s szeletelve. Itt most tovább nem részletezném, mivel egy jó hónapja már volt róla szó, az érdeklődők visszakereshetik.

Nos, összeállt a kép, tányérra rendeztem a tatárt pirítóson, kukoricával, kacsamellel, s friss töpörtyüvel. Még egy kis vecsési savanyú káposzta, csípős paprika, lila hagyma, nekem így nagyon megfelelt.

Ezt így most ráhangolódásnak kínálom, az ünnepek előtt, talán ízletesnek tűnik, s lehet készíteni hasonlókat.

Jó étvágyat kívánok:

Soós István ex City-22, a fakanalas