Tisztelt kollégák!

Kedvező az őszi időjárás, de lassan rendezni kell a kertet a télre. Mindemellett szomszéd meghívott egy  kései szüretelésre, segítsek be a darálásba, préselésbe, mustozásba, cefrézésebe. Ez mindig hálás feladat, majd karácsonyra lesz eredmény.

Aztán az üzleteket járva, elég mogorva hangulatban, igyekszem „áramvonalasan” vásárolni, nyugdíjas társaim átérzik a gondot, de mindenki is.

Ha káromkodást kell hallgatni, manapság nem a kocsmát kell járni, elég bármely élelmiszer üzletben figyelni, különösen a pénztárgép csilingelésénél.

No, de a lényeg, viszonylag elfogadható áron vettem pecsenye kacsát, leginkább a combja és a melle miatt, mivel így gazdaságos, de az egyéb csontos részeknek is szerepe lett, mivel egy jó húslevesbe elfért szépen.

Hiába, az aranyló, forró húsleves a gyengém. Persze kapott még némi tarjadarabot is, ami csak javított az állagon. A levest most nem részletezném, szerepelt már e lapokon, csak annyit, hogy sok zöldséggel, s lassú tűzön, időt nem sajnálva.

Szóval a combját emlegetném leginkább mostan, amit sóztam, borsoztam, s kevés rozmaringgal hintettem, majdan saját zsírján átpirítottam, majd kis narancslevet csavartam reá, némi saját termésű rozé borral egyetemben. Több fűszert nem is használtam, mivel szerintem a kacsa húsa oly ízletes, hogy nem is igényel egyebeket. Ekkoron egész gyenge tűzön, lefedve szinte csak melegen tartottam, így puhult, de csak fertály órácskát, mivel gyenge volt a jószág s így is kellően megpárolódott.

Mindeközben a megfőzött krumpliból püré is készült, mondjuk fél kilóhoz adtam vagy öt deka vajat, némi szerecsendiót, csipetnyi fehérborsot, s kezdtem összetörni, pépesíteni. Hogy jó habos legyen, még egy kis tejfölt sem sajnáltam, s a végén még egy falatka vaj.

Nos, comb kész, püré kész, még egy kevés párolt káposztát javaslok mellé.

Kanálnyi kacsazsíron egy csapott kanál cukrot karamellizáltam, csipetnyi hagymát vetettem reá, majd meghintettem a vékonyra szeletelt káposztával. Kapott még némi őrölt köményt kis sót, s pároltam serényen, néha kis rozéval kínálgatva…..már a káposztát! No, nem bánom magamat is, érdemeim elismerése mellett. A káposzta mikoron már puhult, egy nagyon kevés ecetet kapott, épen csak észre venni.

Ezzel megvalánk, nosza lehet tálalni.

A comb kapott némi pecsenyelét, s  egy kis édes, chilis öntetet is kínáltam hozzá, majd a püré és káposzta is a tányérra került.

Most, hogy így leírtam, hát opálos a tekintetem, no de a folytatást hagyjuk a jövő hétre!

Jó étvágyat kívánok:

Soós István ex City-22, a fakanalas