Tisztelt Kollégák!

Előre megfontolt szándékkal kibekkeltem a húsvétot itthon, mivel inkább útra keltem, s Ramadán idejét a Törökországi  15 milliós Istanbulban töltöttem. (régi neve Konstantinápoly)  Már négy éve is van, hogy erre jártam, kedvelem az országot, időnként körül nézek. Első török utam még a nyolcvanas években volt. 

 

A mohamedánok ilyenkor nappal nem esznek, csak napnyugta után, azért a vendéglők nyitva vannak, az üzlet a lényeg, a sok turistát el kell látni.

Szokásomhoz híven, most is bedumáltam magam a konyhára, hogy besegítsek ebédünk elkészítésébe, s ezt a lelkesedést értékelték is.

Így a grillezett makrélát átsütöttem, miközben olajban sült a tintahal és az aquadella nevű apróhal ropogósra. Sok kép készült, de mindent nem tudunk felrakni.

A hely, ahol ebédeltünk, a Boszporuszon, a Galata híd alatti sok halas étterem egyike volt, a Yunus nevű étterem.

Néhány nap múlva már hazafelé úton megálltunk Edirnében (régi nevén Drinápoly), s itt is falatoztunk, friss sült májat, és kebabot, amit sikerült itt is a segítségemmel elkészíteni.

Edirnében látható Törökország második legnagyobb dzsámija, a Szelim pasa mecset (törökül: Selimiye Camii), mely 43 méter magas és négy minaretje egyedülálló, három erkélyes.

Volna mit mesélni az országról, de mivel fárasztó út volt, így itthon kicsit pihenve, azért  egy jó kis hazait készítettem, egyszerűt és gyorsat.

Csirkemellet és karajt paníroztam olyatén módon, hogy a hússzeletekhez ragasztottam vékony szelet főtt sonkát, is imígyen került reá a panír.

Frissen kisütve ideális, omlik a szájban. Pároltam borsót, és egy gyorsrizst, petrezselyemmel kész lett a rizibizi, valamint megsült hirtelen némi hasáb burgonya is. A haza hozott török “EFES” sört kortyolgattuk hozzá.

Jó étvágyat kívánok:

Soós István ex City-22, a fakanalas