Tisztelt Kollégák!

Valahogy mostanában úgy alakul, hogy sikerül kalandokba keverednem. A napokban is volt alkalmam nem csak megszemlélni, hanem kipróbálni is egy 45 tonnás darut, ami akár 36 méter magasra is kitolható. Számítógép vezérelt, joystickkal irányítható és meglepően jól mozog egy kis figyelemmel. Öröm volt pár percig dolgozni vele.

 

 

Igaz, nem ez motivált a főzésre, hanem az éhség és a jó alapanyag, így hát áttérek a konyhai műveletekre. Kaptam szép friss sertésvelőt a piacon, s ezzel operáltam a továbbiakban Velős karajt készítettem, rósejbnivel.

A rósejbni bajor- osztrák eredetű étel, jelentése pirított, sütött- szeletelt, korong alakú  burgonya. Ha lehet, vékonyra vágjuk, s úgy sütjük forró olajban, vagy zsírban. Manapság inkább a chips formátum ismertebb, de én jobban szeretem a hagyományos eljárást.

Nos, karaj szeleteket klopfolunk, majd sózzuk, borsozzuk, és fokhagymával bedörzsöljük. Kicsit pihen, addig a velőt leöblítjük, lehártyázzuk, s késheggyel pépesítjük kissé. A húsokat lehet átsütni olajban, én most szőlőmag olajat használtam, s pár percig még fedő alatt párolni, hogy jó omlós legyen.

Egy kis fej aprított hagymát pirítunk némi kacsazsíron, majd reá vetjük az velőnket, s  fehéredésig sütjük. Ekkor sózzuk, borsozzuk, s mérsékelt mennyiségű piros paprikával illetjük. Ezt még pár percig kevergetve pároljuk, hogy veszítsen nedvességéből, majd készen is valánk.

Tálalásnál a húsokra simítunk a velőből, ne sajnáljuk, és mellé halmozzuk a rósejbnit, valamint díszítünk savanyúsággal. Javaslok hozzá egy jó rizling, vagy rozé fröccsöt!

Jó étvágyat kívánok:

Soós István ex City-22, a fakanalas