Tisztelt Kollégák!

Ma kissé megpihentem az előző napok kalandozásai után, s  az időt kihasználva, írásba öntöm a történteket. Szóval, a szép időt kihasználva, kirándulgattam a megyében. Ellátogattam Gödöllőre, Isaszegre, majd másik napon már hosszabb utam volt, s a Verőce, Nagymaros, Zebegény útvonalat választottam  a mamával.

 

 

 

A Dunakanyar persze mindig szép, viszont aggasztónak tűnt a Duna magas vízállása. Ámbár a nagymarosi komp azért bátran közlekedett, igaz az erős sodrás miatt nagyobb ívet húzott a kikötő irányába.

Az elfogyasztott hekk átlagos volt, de a jéghideg barna sör a párásodó pohárban, na, az igen jól esett  A zebegényi Kós Károly kilátóból lefelé jövet meglátogattuk a Szőnyi István emlékmúzeumot is, s majdan a hazafelé úton már egyéb dolgokon kellett gondolkodnom.

A helyzet az, hogy a szomszédom meghívott vendégszereplésre, Persze nem táncolnom kellett, miként azt sejthetjük is, hanem inkább a fakanalamat kellett megmozgatni a kertben.

Ugyanis az történt, hogy kapott egy egész vaddisznó-combot, amit át kellett alakítanom vörösboros vaddisznó pörköltté.

Legott nekifogtam, s nem kevés munkával lebontottam a húsokat, majdan nekiálltunk a főzésnek. Ahogy a gázt begyújtottuk, hogy ne nagyon füstöljünk, a libazsírba belecsobbant a sok hagyma. Barnabás szomszédom, mint jó kukta, máris bontotta a söröket.

Szóval, a jó három kilónyi húst egy erős alapra helyeztem. Hagyma, fokhagyma bőven, majd paprika, paradicsom hozzá. Szépen pirult, s ekkor hozzáadtam a húsárut, amit oszt szépen átkeverve pörkölődni hagytam, saját levében.

Telt-múlt az idő, mikor is befűszereztem  az ételt, igen sokféle fűszerrel. Sorolom, úgymint: só, bors, kömény, piros paprika, babérlevél, borókabogyó törve, lestyán, kakukkfű, rozmaring. A főzés három órát vett igénybe, s a harmadik órában már kapta a vörös bort is, apránként. Mire megpuhult, egy üveggel el is fogyott. Kóstolgattuk, s mikor az ízek már tetszetősek voltak, nos, feladtuk az asztalra, s ki-ki kedvére szedhette az ízes falatokat. Mellé burgonya, ropogós kenyér, s házi csalamádé jutott.

 

Nos, ezek után levezető gyakorlatként még megemlíteném, hogy a dédelgetett mandarin magjaim is kihajtottak, s szétültettem őket, bízva megerősödésükben.

Ezek után már nem maradt más hátra, mint a beszerzett tíz kiló sárgabarackot befőzni dzsemnek, amit a drága mamussal együtt megoldottunk, s a kamrát ellepték a tele  üvegek.

Most egy kis pihenő, s újult erővel újabb célok felé törünk!

Hasonló élvezkedések mellé természetesen jó étvágyat kívánok:

                                                                         Soós István ex City 22, a fakanalas