Tisztelt Kollégák!

Új hétvége, új étel. Hús lesz tésztával. Nem-nem… Ez így nem hangzik jól. Írjuk körül, adjuk meg a módját az étel készítésének. A magyar konyha jellegzetességei között említhetjük a pörkölteket, tokányokat, ragukat. Ezen húsételek körülbelül egy tőről fakadnak, az elkészítési módok teszik változatossá.

 

Most például a tokány került terítékre, pontosítva, ma hentestokányt készítek. Mindenek előtt néhány szót vesztegessünk ezen húsétel jellemzőire. A tokány nem valami varázslat, de az  elkészítés módja az, ami miatt tokány lészen. Tokányt készíthetünk bármely jószág húsából, vagy akár vegyes húsból is. Lényeg, hogy hosszúkás, vékony csíkokra szeljük a húst, elébe füstölt szalonnát is csíkozunk, s a lényeg, piros paprikát ne kapjon, inkább csak borsot, s esetleg egyéb zöld fűszereket.

Fenti képen mutatok néhány tokány elnevezést, persze ennél több is vagyon. Megemlíteném a kissé elfeledett berbécs-tokányt, mely Erdélyben talán ismertebb, s ez nem más, mint a majdnem feledésbe ment rackajuh húsából készült étek.

Ám nézzük csak részletesen a mi készülő hentestokányunkat, mondjuk négy főre. Fél kiló hús elegendő, ez most sertés comb, vagy lapocka lehet. Elébben is csíkozzunk fel 10 dkg. füstölt szalonnát, aprítsunk fel egy nagyobb  fej hagymát, három gerezd fokhagymát. A szalonnát pirítsuk, s zsírjára vessük a hagymát, a fokhagymával együtt. Amikor már szép üveges, akkor következik a felcsíkozott hús, s ezt kevergetve fehéredésig pirítjuk. Sózzuk, borsozzuk, s kevés vízzel, fedő alatt pároljuk. Időnként keverjük, ne égjen le, s szükség esetén kevés vizet  pótoljunk. Mikor félig megpuhult, ekkor vessünk reá mintegy 15 dkg. szintén csíkokra szelt füstölt sonkát, vagy esetleg jó húsos kolozsvári szalonnát, s  ezzel is együtt pároljuk. Majd a végén még rádobunk vagy öt darab csemege uborkát, ezt is felcsíkozva, továbbá két kanál sűrített paradicsomot, s ezzel készre pároljuk, s figyeljünk, hogy szaftja legyen rövid, sűrű. Tokányunk kész van, lehet készíteni mellé többféle körítést is, de most csavarok egyet a dolgon, s azt mondom, spöcli, /specli/

Nos, itt egy újabb körítésen időzzünk el, s nem sajnálom rá a betűket. Spaetzle a német neve, indult az osztrák, sváb konyhából, a nokedlihez hasonló, de más az elkészítése, s igen ízletes.

A szó „Spatz-Veréb”, s innen tán a spaetzle, verebecske lehet. Elkészítése nem nehéz, de gyakorlás igényel, illetve estleg egy célszerszámot a kiszaggatásához, mivel ennek a tésztának hosszúszálúnak kell kinéznie.

Szükséges anyagok: 25 dkg. liszt, 3 tojás, 1,5 dl. tej, 1 ek. olaj, só. A tojásokat elhabarjuk a tejjel, majd a liszthez adjuk, s jól összedolgozzuk, sózzuk. A végén egy kanálnyi olajat keverünk még bele, s állni hagyjuk a tésztát. Lobogó sós vízbe kell szaggatni, kés élével, vagy spaklival, spatuláva, esetleg a nokedliszaggatóval, úgy, hogy hosszabban csurogjon a tészta a vízbe. Pár perc főzés után, mikor feljött a tészta, szűrővel kiszedjük, hideg vízzel öblítjük, s egy kevés olajon  átkeverve félretesszük.

Más recept szerint ezt így érdemes még kissé átpirítani.

Maga a specli finom étel, ajánlják sonkával, sajttal, tejföllel meghintve, egytál ételként is.

Én ezt most a hentestokányhoz készítettem, s nem döntöttem rosszul. A tányéron a tokány mellé szedtem, s szórtam rá némi reszelt sajtot, s pirított bacon kockákat.

Az ízeket nem tudom szavakba önteni, de nézz a képre, s képzeld el! Vagy nem is.

Készítsd el, a család örömére, magad jókedvére!

Jó étvágyat kívánok:

Soós István City ex-22, a fakanalas