Előbb a Holdat, majd a Vénuszt, végül a Jupitert is meglátogathatja az a nukleáris meghajtású űrhajó, amit Oroszországban fejlesztenek – írja a Sceince Alert tudományos portál.
A bolygóközi küldetés során a jármű műszereket vagy embereket szállítana, és 2030-ban indítanák útjára – közölte az Orosz Szövetségi Űrügynökség, a Roszkoszmosz.
Az energiát tulajdonképpen egy hordozható atomerőműként funkcionáló modul fogja biztosítani, ami a Zeusz nevet kapta. Képes lesz arra, hogy akár nagyobb mennyiségű rakományt szállító űrhajót is eljuttasson a naprendszer távoli zugaiba. A rendelkezésre álló, napenergiát és gravitációs hatásokat hasznosító technikák nem adnak elég gyors meghajtást az űreszközöknek, így például jelenleg egy asztronautákat szállító űrhajó több mint három év alatt tudna csak eljutni a Marsra. Ez rettentő hosszú idő, ezért maga a NASA is kutatja a nukleáris meghajtású űrhajók fejlesztésének lehetőségeit; 2027-ben egy 10 kilowattos reaktorral felszerelt leszállóegységet küldenének a Holdra.
Az amerikaiak eddig mindössze egyetlen reaktort küldtek az űrbe, azt is 1965-ben. Oroszország ezzel szemben már több mint 30 reaktort felbocsátott, így jócskán a nagy vetélytárs előtt járnak. Amennyiben a készülő 500 kilowattos nukleáris reaktor is beváltja a hozzá fűzött reményeket, az óriási lökést adhat az orosz űriparnak.
A tervezett misszió során az új űrhajó előbb a Holdat érné el, majd a Vénusz felé menne. Itt a szomszédos bolygó gravitációs terét felhasználva állna pályára a Jupiter irányába. A manőverrel hajtóanyagot lehetne megspórolni.
A jelenlegi számítások szerint az egész küldetés nagyjából 50 hónapig (azaz kicsivel több mint 4 évig) tartana, de a részletek még nincsenek teljesen kidolgozva
A mostani űreszközök a Napból, akkumulátorokból vagy radioizotópos termoelektromos generátorokból nyerik az energiát.
A Jupitert tanulmányozó amerikai Juno űrszonda például napelemeket használ, ezekkel tölti fel akkumulátorait. Ha viszont a műhold távolabbra kerül a Naptól, a napenergia felhasználásának hatékonysága is drasztikusan romlik. Más űreszközök lítiumion-akkumulátorokat használnak, ezekkel viszont csak rövid távú küldetéseket lehet végezni.
A NASA Voyager-űrszondáit radioizotópos termoelektromos generátorok működtetik. Ezek már hosszabb távú űrutazást is lehetővé tesznek, de hatékonyságuk meg sem közelíti a nukleáris reaktorokét.
Utóbbiak ugyanis a világűr legsötétebb, leghidegebb tartományaiban is működőképesek, továbbá akár 10-12 évig is üzemelhetnek amellett, hogy a hagyományosnál gyorsabb meghajtást tesznek lehetővé.
Vannak persze hátrányai is a technikának. Az egyik, hogy az elképesztő hőt termelő reaktorok nagy valószínűséggel erősen dúsított uránt igényelnek, ami akár biztonsági kockázatot is jelenthet.
A Zeusz fejlesztése nem most, hanem 2010-ben indult azzal a céllal, hogy két évtizeden belül felküldjék az űrbe. Egyelőre úgy tűnik, tartható a kitűzött dátum.
A prototípus előállítása és tesztelése 2018-ban kezdődött, a fejlesztés vezetésével a Roszkoszmosz a szentpétervári székhelyű Arsenal vállalatot bízta meg. A munka költségei elérik a 4,2 milliárd rubelt.
Várhatóan a Zeuszon alapuló technika fogja működtetni a 2025-re tervezett orosz űrállomást – olvasható az origo.hu oldalán.
Cash/fotó: Facebook
Ideális esetben pontosan tudjuk, mik azok a felszerelések, amiket magunknál kell tartani, ha autóba ülünk.…
Ismét a Fővárosi Közgyűlés napján. Taxis demonstráció közepette tartja szerdai ülését a Fővárosi Közgyűlés –…
Továbbra is dinamikus kereslet tapasztalható a hazai használtautó-piacon, különösen az elektromos és hibrid modellek iránt.…
De miért? A közúti balesetekben elhunytak száma világszerte évente nagyjából 1,19 millió főre tehető, ami azt…
Valós fogyasztási és kibocsátási adatok mutatják, hogy konnektoros hibridekkel alig spórolnak benzint az autósok, a…
Az Európai Parlament képviselői támogatják a jogosítványok uniós szabályozásának reformját. Mutatjuk, milyen változások jönnek! Az…