1982-ben kezdődött. Az állandósult taxihiány miatt rendeletileg engedélyezték a magántaxi működését. Elég volt egy aránylag egyben lévő autó – méretről, minőségről, környezetvédelemről még szó sem volt -, meg egy PÁV2-es jogosítvány, és máris indulhatott a fuvarozás.
Mivel a legtöbb újdonsült magántaxis valamelyik állami cégtől (Főtaxi, Volán) nyergelt át, aránylag rövid idő elteltével kiderült, hogy valamiféle összefogás azért itt is szükséges lenne. Valaki, aki szervezi a fuvarokat és továbbítja a taxisoknak. Szerencsésen egybeesett ez a korszak a CB rádiók elterjedésével. Először néhány budai taxis szervezte meg önmagát, máris adódott a név: Budataxi. Szinte ezzel egyidőben egy másik csoportosulás megalapította a City Taxit. Fiatal, lelkes taxisok alkották az első csapatokat. A létszám elképesztő sebességgel nőtt, szükség lett diszpécserközpontra, diszpécserekre, telefonosokra. És vezetőkre…
A taxis vezetőket a társaságok maguk közül választották. Az első időkben ők is tovább taxiztak, szabadidejükben intézték a társaság ügyeit. Ez azonban a hamar többszáz főre duzzadó létszám mellett már nem volt ilyen egyszerű. Elnökséget és elnököt kellett választani, de még szintén a társasághoz tartozó taxisok közül. Saját érintettségemnél fogva a Budataxi ügyeit ismerem testközelből. Az ún. “budagyűléseken” sokszor hajnalig tartó ordítozás mellett születtek a döntések vezetőkről, tagdíjról, fuvarszervezésről, marketingről – habár ezt az utolsó szót akkor még nem is ismertük…
Az egy társasághoz tartozó taxisok létszáma hamar többszáz főre nőtt, ez már az akkori hatalomnak is szemet szúrt, és valamiféle hivatalos szervezetté válást írtak elő. Némelyik társaság a szövetkezeti formát választotta, volt amely kisszövetkezetté alakult. A létszám, a teljesített fuvarok száma tovább emelkedett, az akkori taxisok szerint ez volt az aranykor…
A szocializmust hátrahagyva eljött a rendszerváltás. Éledeztek a vállalkozók, keresték az üzleti lehetőségeket és a taxitársaságokban hamar meglátták a fantáziát: igyekeztek bevásárolni magukat a cégekbe. Hol pénzzel, hol erőszakkal. Idősebbek még emlékezhetnek rá, arra is volt példa, hogy akár lövöldözésig fajult a cégek megszerzésének folyamata. Szó szerint, bizony. A taxisok már nem nagyon tudtak beleszólni a saját társaságuk ügyeibe. Az elnökségekbe kívülről jött igazgatók kerültek. A cél immár nem az volt, mint addig, hogy a tagdíjakból szervezze meg magát a társaság, szerezzen fuvarokat, tartsa el vezetőit, a cél immár a profit lett.
Ma már tudomásom szerint egyetlen olyan társaság van – legalább is Budapesten -, amely még mindig szövetkezeti formában működve, a taxisok tulajdonában van. De már itt sem él a csapathoz való hűség; a taxis oda megy, ahol jobban tud keresni.
Napjainkban nemzetközi cégek versengenek a taxisokért. Ugyanúgy, mint ahogy a multik leuralták a kereskedelmet, és a kisboltok százai zártak be emiatt, a taxitársaságokkal is ez fog történni: a kicsik már nem maradhatnak, hacsak nem találnak egy olyan speciális piaci rést, ami a nagyoknak nem éri meg.
A marketing “vastörvényei” alapján, hosszú távon minden kereskedelmi és szolgáltatási szektor előbb-utóbb kétszereplőssé válik, akik egymással versenyezve igyekszenek megszerezni az első helyet. Ők a nagyok, a meghatározók, mellettük a kisebb cégek szinte nem is látszanak. Gyanítom, szakmánkkal is ez fog történni: két nagy nemzetközi cég uralja majd a piacot, a kisebb társaságoknak szinte esélyük sem lesz beszállni a versengésbe.
És hogy miért a címben jelzett bukás? A magántaxi már nem az, aminek indult. Az ifjonti hév immár a múlté, a taxisok már nem saját csapatuk felemelkedéséért küzdenek, hanem a maguk megélhetése mellett profitot termelnek különféle üzleti köröknek. Ez már messze nem az a magántaxi…
-oli-
Kép: illusztráció
